Mielőtt Joseph Szabo a világ egyik leghíresebb fotográfusa lett, egy Long Island-i iskolában, a Malverne-i Gimnáziumban tanított. És már az első napokban fejébe vette, hogy szüksége van valami különleges dologra, ami felhívja a diákjai figyelmét. Szóval bevitt egy kamerát az osztályba…
Soha nem készültem úgy, hogy ma ezt meg azt csinálom, tehát nem volt napirendem, egyszerűen csak fényképeztem
– mondta.
Ez soha nem a pénzről szólt, állította, ez a fotósorozat csak azt igyekezett reprezentálni, hogyan kapcsolódhatunk a fiatalokra.
Azt gondolom, a fényképeim valahogy egy kicsit autentikusak, egy kicsit eredetiek, és nagyon sok embert képes megszólaltatni
– tette hozzá.
Mindig a személyes pillanatokat próbálta megragadni, egy őszinte módon, hogy megmutassa az embereknek, pontosan mi is az, amit napról napra csinálnak, így szembesülve önmagukkal – akár mások által is.
Volt, hogy csak ültek és cigiztek az iskola lépcsőjén a diákok, vagy egy autó előtt állva lógtak a haverokkal.
Olyan volt, mintha mindennap az utolsó iskolai nap lenne, és soha nem akarnának visszajönni
– mondta el őszintén az alábbi fotókon látható fiatalokról
Az összes momentum nagyon sokat jelent számomra. Ezek a képek segítettek megérteni az embereket, és sikerült rájuk kapcsolódnom az évek alatt. Remélem, más emberek is ugyanezt érzik, ha végignézik őket
– emlékezett vissza Joseph Szabo.
