Soha nem készültem úgy, hogy ma ezt meg azt csinálom, tehát nem volt napirendem, egyszerűen csak fényképeztem

– mondta.

Ez soha nem a pénzről szólt, állította, ez a fotósorozat csak azt igyekezett reprezentálni, hogyan kapcsolódhatunk a fiatalokra.

Azt gondolom, a fényképeim valahogy egy kicsit autentikusak, egy kicsit eredetiek, és nagyon sok embert képes megszólaltatni

– tette hozzá.

Mindig a személyes pillanatokat próbálta megragadni, egy őszinte módon, hogy megmutassa az embereknek, pontosan mi is az, amit napról napra csinálnak, így szembesülve önmagukkal – akár mások által is.

Volt, hogy csak ültek és cigiztek az iskola lépcsőjén a diákok, vagy egy autó előtt állva lógtak a haverokkal.

Olyan volt, mintha mindennap az utolsó iskolai nap lenne, és soha nem akarnának visszajönni

– mondta el őszintén az alábbi fotókon látható fiatalokról

Az összes momentum nagyon sokat jelent számomra. Ezek a képek segítettek megérteni az embereket, és sikerült rájuk kapcsolódnom az évek alatt. Remélem, más emberek is ugyanezt érzik, ha végignézik őket

– emlékezett vissza Joseph Szabo.