Finom stílus, éles szavak
– Azt még elviselem, ha valaki mikrofon nélkül kiabál velem, de a nyelvtani hibákat a petíciós fejezetben nem tudom megbocsátani – jelentette ki Juhász Hajnalka a folyosói büfé mellett.
Pócs János komótosan kortyolt a kávéjából, és megigazította a zakója hajtókáját.
– Hajnalka, a Jászságban az ember nem nyelvtanozik, hanem aláír – mondta a képviselő. – Ha leírom, hogy távozzon, abban nincs semmi félreérthető. Én már a disznóvágásos fotónál megtanultam, hogy az autentikus értelmezés joga a posztolót illeti.
– János, most nem a disznóvágásról van szó, hanem arról, hogy a parlamenti stílus elérte a mélypontot – válaszolta Juhász Hajnalka. – Te pedig a gyermekvédelmi vita alatt rajzoltál a karzaton.
– Nem rajzoltam, hanem vázlatot készítettem a választókerületi fejlesztésekről – védekezett Pócs deadpan komolysággal. – Különben is, ha a tiszások petíciót indíthatnak ellenem, akkor én miért ne indíthatnék petíciót a petíciójuk visszavonásáért?
– Mert az már a harmadik szintű bürokratikus hurok lenne – szögezte le Hajnalka. – A végén még a saját frakciónk fogja követelni a mi lemondásunkat, csak hogy rend legyen a táblázatban.
Pócs János nem válaszolt, csak a zsebébe nyúlt, és előhúzott egy összehajtogatott táblagépet, aminek a kijelzőjén egy élő videóközvetítés futott. A képernyőn az látszott, hogy a parlamenti karzatról valaki épp az ő íróasztalát kamerázza, miközben a háttérben egy újabb online petíciós gomb villogott.
