Juhász Márió versei: Soha nem jártam még Dél-Amerikában; M. G. fájdalmas éneke
Soha nem jártam még Dél-Amerikában
ahogy végigsétálok a haciendán
ami furcsamód falakkal szegélyezve
és parkettázva van
nem ütközök semminek
a kellékek válogatva elhelyezve
ágy asztal három szék
itt ugyanúgy térformáló elem a szél
árvíz csuszamlás
zene a szomszédból
bérlem de a landlord bájos
hagyja hogy műveljem a földjét
és úgy művelem ahogy én akarom
a rabszolgatartást eltöröltük
a parasztok kedvükre mulathatnak
bőség idején mindenki részesül
aszálykor együtt sunnyogunk
ütemre
M. G. fájdalmas éneke
M.G. 55 éves, magas, sovány testalkatú, gondozatlan külsejű férfi. Mobiltelefonnal rendelkezik.
Kitől, a gyújtóm, melyik asztalról való?
Szájzárat magamnak honnan szerezzek?
–
Ami felduzzad pénztárcádban napról napra
napról napra leapad. Elkorhad gyomrod
a ropin, a só rajta ásvány, a pálcika
kérges fa, idilli sörhabtutaj.
A pultot, pult mögét is ismered,
titkok tudója, zenegépek császára vagy,
előtted leplezetlen a világ, de a pepita csempén
kívül már, jaj, nagyon süt a nap.
Őrült vagy apám, afféle állat,
amit a művelt nyugati ember ketrecben
mutogatna, saját maga és társai ámuldozására.
Te, kisköltségvetésű csehtamás,
könyököld ki ingeid, kacérkodjál tét nélkül,
vigyél magaddal valakit, és hagyd ott, ahová vitted,
őrizd a vurlitzert, ahogy hívod,
táncold lyukasra cipőd,
maradj amíg kedved tartja,
a nyitvatartás úgyis rugalmas.
