A filmszakmából távozó Kálomista Gábor sokkoló titkot árult el egy összevert színésznőről a

Bár a filmezést maga mögött hagyja, a jövőben sokkal aktívabban kíván részt venni a közéletben és a fontos társadalmi ügyekben. Elsőként Eszenyi Enikő botrányát hozta fel példaként, rámutatva, hogy a balliberális művészvilág árulóként tekint a rendezőre, amiért az korábban elfogadta az előző kormányzat pénzügyi támogatásait. Az igazi meglepetés viszont akkor érte a közvéleményt, amikor az ideológiai ellentéteket félretéve, a producer váratlanul a legélesebb kritikusai mellé állt be egy sokkal sötétebb kérdésben.

Színházi abúzusok és egy összevert színésznő tragédiája: Kálomista Gábor egyetért az ellenzéki művészekkel

A végletekig feszült politikai megosztottság ellenére a producer kijelentette, hogy teljes mellszélességgel támogatja Lengyel Tamás és Schilling Árpád követelését a színházi világban uralkodó zaklatási ügyek azonnali feltárásában. Úgy véli, hogy az elmúlt évtizedekben a művészvilágban egy teljesen bestiális morál uralkodott, ahol a hatalommal visszaélő igazgatók fenyegetésekkel hallgattatták el a fiatal tehetségeket a zárt ajtók mögött. Hogy bizonyítsa, nem csupán alaptalan folyosói pletykákról beszél, a filmes szakember egy hátborzongató személyes emléket is felidézett a múltból.

Visszaemlékezése szerint előfordult egy olyan eset, amikor a produkciójuk nem tudott együtt forgatni egy színésznővel, mert egy híres rendező előtte annyira megverte, hogy a teste csupa kék és lila folt volt. A bántalmazott nő akkor a félelem miatt nem merte vállalni a nyilvánosságot, de a producer bízik benne, hogy a jelenlegi légkörben a rengeteg eltitkolt, színházi „kegyelmi ügy” végre napvilágra kerül. A mélyen eltemetett titkok felszínre hozatala ugyanakkor egy nagyon is aktuális politikai dilemmát is megfogalmazott az interjú során.

A független színházak kettős mércéjét és a támogatási rendszert is élesen kritizálta Kálomista Gábor

A beszélgetés során felmerült a kérdés, vajon miért pont most, a kormányváltás után mernek beszélni az áldozatok ezekről az évtizedes, mélyen elfojtott traumákról. A producer nem zárta ki annak lehetőségét, hogy korábban sokan azért hallgattak, mert attól tartottak, a jobboldali kormány pusztán politikai fegyverként használná fel a történeteiket a balliberális művészvilág ellen. Az újonnan megtalált optimizmus és a szakmai tisztulás iránti vágy azonban nem feledtette el vele azokat a kőkemény támadásokat, amelyeket a saját alkotásai miatt kellett elszenvednie.

A producer élesen bírálta azt a kettős mércét, amely szerinte a független színházak és a politikai filmek megítélését jellemezte az elmúlt tizenhat év hazai kultúrájában. Rámutatott, hogy míg Pintér Béla erősen átpolitizált darabjait a szakma folyamatosan ünnepelte és mentegette, addig az ő Elk*rtuk című filmje miatt ugyanazok a hangok felháborodva kérték számon a valós személyek filmes ábrázolását. Ez a feloldhatatlan ideológiai feszültség és szakmai megosztottság pedig egy rendkívül nehéz pénzügyi örökséget hagy a most felállt új kulturális kormányzat asztalán.

„Volt, hogy nem tudtunk egy színésznővel forgatni, mert előtte úgy megverte egy híres rendező, hogy csupa kék és lila folt volt” – emelte ki a drámai részletet a 24.hu.

A producer figyelmeztetett, hogy az új kormánynak hatalmas kihívással kell szembenéznie, hiszen megközelítőleg sem lesz könnyű annyi forrást biztosítani a kultúrába, mint amennyi az előző időszakban áramlott az ágazatba. A Megafilm éléről való távozásával és a közéleti szerepvállalásának bejelentésével egyértelművé tette, hogy a háttérből továbbra is aktív formálója marad a hazai vitáknak. A legégetőbb kérdés azonban most az egész ország számára az, hogy a lila foltok árnyékából mikor lép elő az első áldozat, megnevezve a megdöbbentő történetben szereplő híres rendezőt.