A színészek azonban egyértelművé tették, hogy a szakmában korántsem a korábbi igazgatónő az egyedüli, aki megengedhetetlen módon bánik a beosztottjaival és a kollégáival. Rainer-Micsinyei Nóra rámutatott, hogy a színházi világban sokan tudnak olyan rendezőkről és producerekről, akik szó szerint úgy beszélnek a színészekkel, mint a kutyákkal, ezért elengedhetetlen lenne végre pontosan lefektetni a közös szakmai szabályokat.

Molnár Áron szerint Alföldi Róbert és Zsótér Sándor is súlyos abúzusokat követett el

A beszélgetés legdrámaibb pontján a színész-aktivista konkrét neveket is a nyilvánosság elé tárt, rámutatva arra a káros mintázatra, amely évtizedek óta legitimálja ezt a fajta működést a hazai kulturális életben. Molnár Áron nyíltan feltette a kérdést, hogy hányszor kellett végighallgatniuk a büfépultoknál, hogyan tett tönkre és alázott meg embereket Alföldi Róbert bizonyos próbafolyamatok során.

A színész felidézte saját, rendkívül traumatikus élményét is, amikor huszonkét éves pályakezdőként dolgozott együtt a neves rendezővel. A közös munka olyan iszonyú megalázó volt számára, hogy a beszámolója szerint még felnőtt férfiként, a történet felidézésekor is újra összeszorul a torka a stúdióban.

A művészi minőség sem igazolhatja az agressziót Molnár Áron kollégái szerint

A műsorvezetők egyetértettek abban, hogy a színházi vezetők és az idősebb színészek passzivitása hatalmas probléma, hiszen sokan némán asszisztálnak a színpadon zajló agresszióhoz. Lengyel Tamás és Rainer-Micsinyei Nóra hangsúlyozták, hogy az abúzust a szakmában nagyon gyakran a szenvedélyesség zászlaja alá vonják, pedig a két fogalmat sürgősen el kellene választani egymástól, és a művészi minőséggel soha nem legitimálhatók a bántalmazó tettek.

A fiatalabb generációk védelme és a toxikus légkör felszámolása érdekében a művészek szerint a legfontosabb lépés a csend megtörése és a konkrét elkövetők megnevezése. Az erőszak semmilyen körülmények között nem lehet munkamódszer a kulturális életben, mert a szakma mindaddig súlyos válságban marad, amíg az áldozatoknak kell kimondaniuk az igazságot.

„Megint mi mondjuk ki Alföldi Róbert vagy Zsótér Sándor nevét, mert mások nem merik kimondani, hogy mekkora abúzusokat követtek el” – jelentette ki határozottan Molnár Áron a podcastban.

A 2026-os kora nyári botrány és a konkrét nevek bedobása egyértelműen jelzi, hogy a hazai színházi társadalom még mindig nem nézett szembe maradéktalanul a múlt árnyaival. A fiatal színészgeneráció határozott fellépése és a tabuk ledöntése azonban reményt adhat arra, hogy a jövőben a tekintélyelvű, bántalmazó rendezői attitűd végleg kiszorul a próbatermekből.