Címke
A Zsótér Sándor legfrissebb cikkei a Contextuson.
Újabb súlyos botrány rázta meg a hazai színházi világot, miután ismert színészek a korábbi ügyek mellett újabb neves rendezőket vádoltak meg nyíltan hatalmi visszaéléssel és agresszióval. A szakmai megújulást és a tiszta fogalmakat követelő művészek szerint a tehetség és a szenvedélyesség egyetlen alkotó számára sem adhat felhatalmazást a munkatársak megalázására.
A színpadi szöveget maga a rendező írta.
A Száll a kakukk fészkére című klasszikust már valószínűleg mindenki ismeri – akár Ken Kesey regényéhez volt szerencséjük, akár „csak” a filmet látták. A mű sokoldalúsága a Zsótér Sándor rendezte Kakukkfészekben a Radnóti Színház színpadán sajnos elveszett.
A Színművészeti Egyetem végzős prózai osztálya nem kisebb darabot állított színpadra, mint Dosztojevszkij Karamazov testvérek című művét. Kíváncsiak voltunk, Zsótér Sándor végzős osztályával hogyan dolgozta fel a regényt.
Zsótér Sándor rendezésében mutatják be Gerhart Hauptmann drámáját.
Sarah Kane az egyik legjelentősebb színpadi író, annak ellenére, hogy életében elutasították drámáit. Nem véletlenül: kísérletező kedve határtalan volt.
„Több Nemes Jelest nem nézek” – álltam fel háborogva a moziszékből a Napszállta vetítése után. Mint a Saul fiánál annak idején, most is azt éreztem, hogy velem, a nézővel itt és most nemes egyszerűséggel kicsesztek.Pedig olyan sok minden volt adva ezúttal is egy igazán remek és egyedülálló filmhez, ami nem tudott vagy nem akart élni a lehetőségekkel.
A legfrissebb Brecht-rendezéséről, az egyetem kertjébe megálmodott előadásáról, valamint a magyar színházi élet lehetőségeiről és lehetetlenségeiről beszélgettünk.
A színház valódi erejét a Zsótér Sándor által rendezett színművészetis vizsgaelőadásokban érzem meg igazán. Színészeit a kőszínházi előadásaiban is egyedülálló módon vezeti, amikor azonban vizsgaelőadást rendez, a tanítást egy új szintre emeli.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem IV. éves osztálya tíz eltorzult karakter, személyesnek ígérkező élveboncolását ajánlja vizsgaelőadása (Henrik Ibsen: A vadkacsa) színlapján. Előhívás, nagyítás, retusálás – mondja az alcím utalva a főszereplő foglalkozására, szimbolikusan pedig a cselekményt sejtetve.
