Kaszás Henrietta életében a július hónap igazán fontos mérföldköveket jelöl: nyolc éve, 2013 júliusában költözött Londonba, három évvel később született meg a fia, majd tavaly, szintén júliusban indult el könyvkötő vállalkozása, a Bohenia Books. Kaszás Henrietta egyike azon fiataloknak, akik lépésről-lépésre, sok munkával és elszántsággal a „második legnagyobb magyar városban” találták meg boldogulásukat. De hogyan lesz egy magyar nő – immár családanyaként – kézműves kisvállalkozó Londonban, a világjárvány alatt?

ContextUs: Éppen akkor indultatok Magyarországra nyári szabadságra, amikor egyeztettünk az interjúról. A korábbi látogatásaidhoz képest hogyan zajlott most, a pandémia harmadik és negyedik hulláma között, a Brexit után a kiutazás?

Legutóbb 2019-ben voltunk otthon. Tavaly a Covid miatt két lefoglalt utunkat is törölni kellett. Így nekem már nagyon hiányzott, hogy mehessünk végre. A hatályos rendelkezések szerint Magyarországon még karanténkötelezettség volt a légi beutazóknak augusztus elején, amikor mentünk. Én már az első oltás után megigényeltem a védettségi kártyát, ami meg is érkezett 8 hét alatt az otthoni címünkre, így a három hét alatt nem voltunk korlátozva semmiben a fiammal.

ContextUs: Feltűnt, úgy említetted Magyarországot, hogy „repülünk haza”, „otthoni cím”, miközben közel egy évtizede élsz Angliában, kint alapítottál saját családot, vállalkozást. Mégis Magyarországot tekinted otthonodnak?

Eddigi életem nagy részét Debrecenben töltöttem, ott nőttem fel, tanultam, szereztem az első barátaimat. A szüleim még mindig ott élnek, így mindig is az város lesz az igazi otthonom, annak ellenére, hogy amikor ott vagyunk, a londoni házunkat emlegetem otthonként.

ContextUs: Az idei nyarunkra erősen rányomta a bélyegét a homofóbtörvény keltette hazai és nemzetközi közéleti diskurzus. Milyen érzés számodra Londonból 2021 nyarán hazalátogatni, és testközelből, nem csak a híroldalakon szembesülni az itthoni közeggel, a nemzeti konzultáció kék plakátjaival?

Megmondom őszintén, az otthoni eseményeket nem követem nyomon napi szinten. A Facebookon több magyar csoport tagja vagyok, ahol elő szoktak kerülni a felháborító hírek. Így a homofóbtörvényről is először innen szereztem tudomást. A három otthon töltött hét alatt azonban semmit nem tapasztaltam ezzel kapcsolatban. Nem úgy, mint a plakátokkal. Hallottam már, hogy vannak ilyenek, de őszintén felháborodtam, mikor az egyiket megpillantottam egy debreceni buszmegállóban. Aztán persze láttunk többet is belőlük. Arra épp jók, hogy a legyártásukból a kormányközeliek jó pénzeket tegyenek zsebre, valamint eltereljék a figyelmet a valós problémákról.

ContextUs: Kanyarodjunk vissza a 2000-es évek elejének Debrecenjéhez, amely a szakmai indulásod időszaka! Úgy tudom, a véletlen vezetett a nyomdaipar és ezáltal a könyvkötészet felé, hiszen a pályaválasztáskor még leginkább a bolti eladói szakma vonzott. Hogyan ismerkedtél meg a könyvkötészettel?

14 évesen, amikor be kellett adni a középiskolai jelentkezést, két kereskedelmi iskolát jelöltem meg. Harmadik helyre beírtam a nyomdaipari technikust, mert a barátaim is a Könnyűipariba jelentkeztek. Persze a végén oda vettek fel. A 10. évfolyamon elkezdődött a gyakorlat az Alföldi Nyomdában, hogy megismerjük a három nyomdai szakmát – még akkor a könyvkötő, a nyomdai gépmester és a kiadványszerkesztő jelentette mindezt.

ContextUs: Te hol kezdtél?

A kötészeten kezdtem. Első évben csak a nyomdai papírméreteket, a levegőztetést és a hajtogatást tanultuk, de én már akkor beleszerettem a szakmába.

ContextUs: El is döntötted akkor, hogy könyvkötő leszel?

Igen, ekkor fogalmazódott meg bennem. Érettségi előtti két évben főleg kézi könyvkötéssel ismertettek meg minket. Én ebbe szerettem bele. Azokban az időkben még rendeztek országos szakmai tanulmányi versenyeket. 2008-ban Debrecenben került sor a nyomdaipari tanulmányi versenyre, ahol 4. helyezést értem el, így jeles értékelést kapva mentesültem a szakmai vizsga alól.

ContextUs: Ha már középiskolában megtetszett a nyomdaipar és a könyvkötészet, mi vezetett mégis az egyetemre, magyar szakra?

A szakmán a tanárok célja az volt, hogy ha képesített szakemberek leszünk, ott maradjunk az Alföldi Nyomdában dolgozni. Viszont én mindig is a kézi könyvkötészetet szerettem jobban. Elvoltam a gépekkel, de nem akartam nyolcórás műszakban heti 5-6 napokat a gép mellett tölteni.
Emellett pedig volt még egy olyan álmom is, hogy újságíró legyek. Így jelentkeztem a Debreceni Egyetemre a szakmai első évemben, ahova végül a magyar szakra volt elegendő a pontom.
Terveztem emelt szinten újra leérettségizni magyarból, hogy elég legyen a pontom a kommunikáció- és médiatudomány szakra, de szakma mellett nem volt elég időm a felkészülésre.
Kaszas Henrietta Konyvkoto Bohenia Books Interju
Kaszás Henrietta Könyvkötő, A Boheni Books Alapítója

ContextUs: Ez alapján azt gondolhatnánk, hogy ígéretes fiatal tehetségként tárt karokkal várt itthon a szakma. A honlapodon mégis azt írod, hogy Magyarországon nem tudtál huzamosabb ideig könyvkötőként dolgozni. Hogyan alakult a továbbiakban a karriered?

Itthon is főleg kötészeten dolgoztam. Diákként ismerkedtem meg az RR Donnelley-vel (amerikai marketing-kommunikációs multicég – a szerk.), ahova később felvettek mint hajtogató gépkezelő, valamint dolgoztam a tiszaújvárosi Jabilban is néhány hónapot. Az RRD-ben fél évig dolgoztam, de egy januári leépítéssel 2013-ban elvesztettem a munkámat.

ContextUs: Miért nem próbáltad meg a többi debreceni nyomdát?

A többi debreceni nyomdát már megismertem diákként, és tudtam, hogy gépkezelőként elhelyezkedni bármelyikben esélyem sincs, mivel a gyakorlatom nem elegendő. Egyszer jelentkeztem egy budapesti kézi kötészetre, ahonnan vissza is hívtak, de oda olyan személyt kerestek, aki azonnal munkába tud állni. Én pedig akkor még Debrecenben éltem.

ContextUs: Ekkor nem gondoltál arra, hogy ahelyett, hogy Londonba költözz, inkább önálló vállalkozásba fogj itthon, esetleg Budapesten próbálkozz vagy befejezd az egyetemet és diplomás bölcsészként indulj el?

Igazából amikor Debrecenben éltem, már kötöttem könyveket egyedi rendelésre. Akkor nem hivatalosan, inkább csak hobbiból. 2013 nem indult túl jól a számomra. Elvesztettem nyomdai gépkezelői állásomat, az egyetem már nem érdekelt, és az alakulóban lévő párkapcsolatom is zátonyra futott. Úgy éreztem, az életem romokban hever. De kaptam egy ajánlatot egy volt munkatársamtól. Az ő lánya már kint, Londonban élt, és felajánlották a segítségüket az elinduláshoz. Már régi vágyam volt kimenni. 2013 nyarára azonban úgy éreztem, nincs veszteni valóm.

ContextUs: Úgy hangzik, mintha innen már csak felfelé vezethetne az út.

Kezdetben a jónak hitt angoltudásom semmit sem ért. Magyar házban béreltem egy kis szobát, majd magyar Facebook-csoportban találtam munkát. Eleinte takarítottam szállodákban. Amikor kellő angoltudással rendelkeztem, akkor jelentkeztem ügynökségekhez, akik által különböző kisebb és nagyobb cégeknél csomagoltam online megrendeléseket.

ContextUs: A személyes életedre is hatással volt ezen időszak, úgy tudom.

Igen, a férjemmel a kiutazásom után néhány héttel találkoztam először. Az első randira nagyjából egy hónappal később került sor, mert hamarabb nem volt elég bátorságom igent mondani. Részben a csekély angoltudásom miatt, részben pedig nem tudtam, mire számíthatok egy muszlim férfitól. Azóta is együtt vagyunk. 2016 januárjában összeházasodtunk és 2016 júliusában megszületett a fiunk.
Kaszas Heni Bohenia Foto 6
Henrietta És Fia, Sahil / Fotó: Kaszás Henrietta

ContextUs: Tehát szép fokozatosan fejlődtél és lépkedtél előre mind nyelvtudásban, mind munkák terén. De egy vállalkozás elindítása saját hazánkban sem egyszerű, külföldön pedig fokozottan nehéz lehet belevágni. Hogyan jött az ötlet és a bátorság, hogy feladd a londoni állásodat és önálló vállalkozásba fogjál?

Angliában szintén próbálkoztam újraindulással, de hely és eszköz hiányában abból nem lett semmi. A fiam születése után 2019-ben kezdtem el újra dolgozni egy napi 5-800 megrendelést menedzselő cégnél a raktárban. Először tetszett a hely, de hamar kiismertem a főnököt és a módszereit. Nem bírtam feldolgozni, hogy képes a vásárlóit olyan aljasul átverni, holott belőlük él.

ContextUs: Mi volt a probléma?

Minden termék Kínából érkezett, és sokra azt írták, hogy az Egyesült Királyságban készült, mert külön jön a palack, és a raktárban mi töltöttük bele az anyagot, valamint címkéztük fel. A főnök teremtette benti légkör miatt a végén már fizikailag rosszul esett bemenni dolgozni, olyan sok igazságtalanság és hazugság ért. Először ezután jött a saját cég ötlete, hiszen én is tudok Kínából rendelni és itt eladni, bár én ékszerekkel, bizsukkal akartam foglalkozni.

ContextUs: Tehát a rossz tapasztalatok is közrejátszottak abban, hogy saját vállalkozást indíts.

Akkoriban mindig azt mondtam magamnak, ha nekem cégem lesz, így tuti nem fogom csinálni. Hónapról hónapra egyre kevésbé akartam ott dolgozni. Így 2020-ra érlelődött meg bennem a gondolat, hogy céget alapítsak. Tájékozódtam a témában, sokat olvastam az angol szabályokról, majd felkerestem egy könyvelőt. Még akkor sem voltam benne biztos, hogy lesz belőle bármi is. De ő meggyőzött.

ContextUs: Mivel tudott meggyőzni?

Főleg azért is támogatott annyira, mert látta, hogy valóban komolyan gondolom, és nem csak egy légből kapott ötlettel álltam elé. Ő beszélt rá, hogy a kínai bizsuk helyett kötészetet indítsak. Végül is mi másban lehetnék sikeres, ha nem abban, amit imádok csinálni? 2020 februárjában regisztráltam a cégem. Akkor már elterveztem, mikor mondok fel, de a járvány közbeszólt, és létszámleépítésre hivatkozva kirúgtak. Nagy megkönnyebbülés volt számomra, hiszen így teljes fókuszban tudtam a saját vállalkozásomra koncentrálni. Júliusban meg is kezdődött az árusítás.

ContextUs: Ezek szerint a könyvkötéshez szükséges hely 2019-20-ban már rendelkezésedre állt, a korábbi munkahelyeden láttad az elrettentő példát, hogyan ne vezess céget, a könyvelőd pedig szinte mentorként állt melletted. Egy munkahely elvesztése sokakat padlóra küld, te pedig előnyt kovácsoltál belőle. Még egy fontos szempontot nem említettél: milyen anyagi befektetést és eszközöket igényel a könyvkötészet?

Mikor biztos lett, hogy könyvkötészetet indítok, tudtam, miket kell beszereznem. Így elkezdtem számolgatni, mennyi pénzre lesz szükségem. Tudtam, hogy a vágógép lesz a legnagyobb kiadás. Minden nap nézelődtem, honnan lehetne a legolcsóbban megvenni, és így találtam egy használt gépet Ebayen. Az angol ragasztókat nem ismertem, így Németországból rendeltem. Ez volt még egy nagyobb kiadás. A többi eszközre nem kellett sokat költeni. A könyvelést online csinálom, és a könyvelővel a regisztrálás után igazából egy évig nem is beszéltem.

Számomra a legalapvetőbb eszköz a csontom. Hagyományosan a hajtogató csont marha lábszárcsontból készül. Az enyémet én magam fűrészeltem, csiszoltam. Másik fontos eszköz a vágógép.

Látom sokszor, hogy nem vágják körbe a könyvtesteket és úgy táblázzák be. Ez nem egy rossz dolog, de szerintem azok inkább antik típusú könyvekhez illenek. Az enyémek pedig nem olyanok. Igazából hobbikötőknek vagy azoknak, akik ki szeretnék próbálni magukat a könyvkötészetben egy hajtogató csont, olló, tapéta vágó, vágólap és tű elég az elinduláshoz.

ContextUs: A 2020-as év a világjárvány miatt mindannyiunk életét felforgatta, te pedig még fokoztad a tétet. A családod hogyan élte meg, hogy saját vállalkozásba fogtál egy ilyen nehéz időszakban?

Amikor közöltem a férjemmel, hogy van egy beregisztrált cégem és mit fogok vele kezdeni, csak annyit mondott: rendben. Ő a gyártásban segíteni nem tud, hiszen ő is dolgozik, de például a vágógépet együtt vittük haza. Továbbá ha olyan helyen járunk, ahol papírbolt található, tudja, mi oda be fogunk menni.

ContextUs: És a fiad?

Mielőtt elkezdtem dolgozni 2019-ben, a fiammal, Sahillal voltam otthon. Sokat játszottunk, parkba, farmra, játszótérre mentünk. Így nem értette, miért nem játszok vele, amikor újra otthon voltam. Neki szokatlan volt a helyzet, hogy itt a mami, de mégsem. Eleinte nagyon nehéz volt megszervezni az időmet. Sokszor már fél hatkor lent voltam és fűztem. Este lefektettem Sahilt, majd visszamentem dolgozni. Nagyon elszánt voltam és rengeteg tervem volt. Lassan belejöttem, és megtanultam jól elosztani az időmet is. Akkor kerültem nehéz helyzetbe, amikor bezártak az iskolák és otthoni oktatásra álltak át. Szerencsére két lecke között mindig volt egy kis idő, így míg Sahil kipihente a feladatot, én dolgoztam kicsit.

ContextUs: Nem csak a család és a munka közötti egyensúly megteremtése nehéz, amit még a digitális oktatás is súlyosbít, hanem kezdőként a kézműves gyártás mellett még az adminisztráció és a marketing is a vállalkozó nyakába szakad. A közösségi médiában gyönyörűek a termékeidről készült fotók. Ezekről is te magad gondoskodsz?

A kezdeti szétszórtság és nem megfelelő időtervezés után végre sikerült megtalálnom az egyensúlyt: reggel elviszem a fiam iskolába, és amíg ő ott van, addig dolgozom a weboldalon a megadott munkaidő szerint. Általában 3-4 nap könyvkötéssel telik, és a fennmaradó napokon készülnek a fotók, leírások, időzített bolti megjelenések. Van, hogy elvisz a hév és egész héten könyvet kötök. Ez esetben hétvégén kell bepótolnom az adminisztrátori teendőket. Próbálok szép promóciós és minőségi termékfotókat csinálni, de még mindig nem értem el azt a szintet, amit szeretnék. Kisvállalkozásként saját fotóst, marketingest nem engedhetek meg magamnak.

ContextUs: Honnan inspirálódsz?

Instagramon követek többeket és összebarátkoztam más alkotókkal, könyvkötőkkel, akik munkássága hatással van rám. A fotókhoz pedig a Pinteresten és TikTokon szoktam jó ötleteket találni.
Kapcsolódó cikk

ContextUs: Beszéljünk a cégnévről! A Bohenia márkanévből kiolvasható a neved (Heni), a Bo angol nyelven a könyvre utal, tehát összességében szójáték a cégnév. De könnyen félre is érthető, a külföldi vásárlók pedig azt hihetik, hogy van valami közöd Csehországhoz. Miért döntöttél mégis a Bohenia elnevezés mellett?

A bohenia a bohém (angolul bohemian) stílusra utal. Mivel sok cég, kisvállalkozás nevében már megtalálható ez a szó, így én megváltoztattam egy betűt, egy másikat pedig elvettem. Így született meg a Bohenia név. Már egyébként én is hallottam olyan „megfejtést”, miszerint a bo a könyvekre, a heni(a) pedig rám utal. Ennek semmi köze nem volt a névadáshoz. De így utólag örülök, hogy így is magyarázható a név.

ContextUs: A digitális világban a funkciót tekintve közel a nullára csökkent a jegyzetfüzetek, receptkönyveknek, fotóalbumok létjogosultsága, használata. A nosztalgiára, a minőségi kézműves termékek és a szépség iránti igényre alapoztad a vállalkozásodat. Nem érzed-e ezt kockázatosnak?

Valóban, ezeket a termékeket nem keresik annyian, mint például egy ékszert. Azonban a technika ilyen nagy mértékű térnyerése mellett is akadnak vásárlóim. Minden könyvben van valami, ami megfogja az arra fogékonyakat: a minta, a cérna színe, az összkép, a papír minősége. Azt tapasztalom, hogy a komolyabb, bőrös könyveket inkább saját részre vásárolják, míg a rajzkönyveket, kopt kötéseket ajándékba. Karácsony és Anyák napja körül, illetve tanév végén mindig megugrik az eladások száma. Vásárokon leginkább ajándékként kelnek el a könyveim, valamint a fotóalbumok szoktak még slágertermékek lenni.

ContextUs: Apropó, slágertermék: a honlapodon négy különböző típusú könyv és egy fotóalbum mellett kapható könyvmedál is, amely minden kézműves- és könyvfesztivál kedvence lehetne. Mégis a szezon és a vásárlói igények alakítják elsősorban a kínálatot?

Kezdetben csak noteszek készültek. Viszont ahogy ismertebbé váltam Instagramon, jöttek a kérések, kérdések rajzkönyvre vonatkozólag. Így azokat is elkezdtem kötni. Fotóalbumot mi nem tanultunk a szakmai képzésen, így az nekem mindig egy olyan dolog volt, amit szerettem volna megtanulni, tökéletesre fejleszteni. Azok az én vágyam miatt kerültek bele a repertoárba. Aztán láttam, milyen sikerük van, így továbbra is készítem őket.

ContextUs: Honnan jött a könyvmedál ötlete?

A könyvmedál ötletét egy másik könyvkötő munkáiból merítettem. Régóta követem Moneza Khan (Lotus Blu Book Art) munkásságát és mindig ámulok a gyönyörű könyvein. Megtetszettek a minikönyvecskéi, így én is készítettem néhányat. Voltak ötleteim, mit szeretnék még ebben az évben megvalósítani, de valószínűleg ezek már csak jövőre maradnak.

ContextUs: Mégpedig?

Szeretnék saját márkás csomagolópapírt piacra dobni – grafikával és papír festéssel (marbling) is. Valamint könyvdobozon gondolkodom még. Talán karácsony előtt készítek néhányat. De nagyon tetszenek a kézzel merített karácsonyfadíszek is. Tervben van, hogy csinálok pár szettet én is.

ContextUs: Manapság rengetegen foglalkoznak kézműves termékek előállításával – akár csak hobbiszinten is –, a közösségi oldalakon rengeteg szebbnél szebb, ízlésesen fotózott munkát fedezhetünk fel. A te könyveidet mi különbözteti meg a konkurencia termékeitől?

Erre a kérdésre nehéz válaszolni. Igazából a „konkurenciát” legfőképp Instagramról ismerem. Bár én nem konkurenciának nevezném őket, hanem inspirációnak. Látom, mások hogyan készítik a könyveiket, milyen alapanyagokat használnak.
Van, aki nem áldoz a jó alapanyagokra, és mégis jobbak az eladásai, mint nekem. Van, aki mindenből a legjobbat használja, de ott nyilván a végtermék ára is magas.
Én is jó minőségű anyagokat használok, és szép papírokat szerzek be, de próbálom az áraimat is reálisan tartani.

ContextUs: A ContextUson mi is rendszeresen írunk arról, hogy a környezet védelme, fenntarthatóság egyre fontosabb mindenkinek, és a fogyasztók nem csak a nagyvállalatokon kérik számon a társadalmi felelősségvállalást. A te célcsoportod talán az átlagnál is tudatosabb ezen a téren. Kisvállalkozóként hogyan tudsz eleget tenni ezen igénynek?

Számomra is fontos a környezettudatosság, és próbálom a kötészeten belül is minél jobban megvalósítani ezt. Kezdetben nagyon sok pénzt költöttem a különböző papírokra. Végül találtam egy 120 gsm-os újrahasznosított papírt, ami minden jegyzetkönyv alapja már több hónapja. Az esőlék szürkelemezeket is megtartom és körbevágásnál a prés alá rakom, valamint azokból vágom ki az álbordákat is bőrös könyvekhez. A csomagolásom is teljes mértékben szelektív. Éppen a fenntarthatóság miatt volt nehéz magam rávenni, hogy élő vásárokon zacskóban állítsam ki a könyveimet.
Kapcsolódó cikk

ContextUs: Említetted, hogy tavaly júliusban indult el az online értékesítés. Ezt hogyan kell elképzelni? Élesítetted a webshopot, majd vártad az első fecskét?

Én úgy gondoltam, ha megnyit a webshop, majd jönnek a vásárlók maguktól. De nem így lett. Az első eladásra 2 hetet kellett várni. És az Egyesült Államokból jött. Nekem ez óriási meglepetés és hatalmas öröm volt. Szintén Amerikához köthető egy másik kedves megrendelésem is. Egy kézműves boltocska tulajdonosa lépett velem kapcsolatba, hogy tudnék-e noteszeket kötni neki, amiket ő aztán a boltjában árulna. Rövid tárgyalás után 13 vonalas könyvet rendelt, amit azóta már a New Preston-i boltja vásárlói is megvásárolhatnak. Azért is kedves emlék nekem ez a rendelés, mert amikor megérkezett hozzá a csomag, küldött egy emailt, amiben leírta, hogy már a kicsomagolás közben a vásárlók megnézegették, megdicsérték a könyveket.

ContextUs: A honlapodon működik a már említett webshop és a közösségi oldalakon is jelen vagy. A Facebookon és Instagramon kívül milyen platformokon találhat rá a potenciális vásárlóira egy kézműves?

Online még az Etsy-n van boltom. Onnan jön az eladásaim nagy része, pedig ott nincs is fent minden termék.

ContextUs: És az offline?

Nekem a vásározás még új volt tavaly szeptemberben, így nem is tudtam, hol és hogyan kell őket keresni. Szerencsére az első vásáraimon találkoztam és barátságot kötöttem néhány remek emberrel és egyben nagyszerű alkotóval. Tőlük sok tippet és segítséget kaptam, merre és hogyan induljak el. Sajnos a pandémia miatt sokáig nem volt lehetőségünk ilyen helyeken népszerűsíteni a termékeinket.
Vannak olyan piacok, ahova könyebb bejutni, leginkább csak egyfajta biztosításra van szükség. De vannak olyanok, ahol nagyobb a követelmény, és persze a részvételi díj is. Én azt vettem észre, hogy a világjárvány alatt a kézművesek megtöbbszöröződtek, így a vásári helyek hamar betelnek.

ContextUs: Azt gondolnánk, hogy előnyt jelenthet számodra, hogy Londonban sok magyar él, akik hírét viszik a portékáidnak, és elsősorban ők a vásárlóid.

Nem tapasztalom, hogy a származásom bármiféle hatással lenne az eladásaimra. Tavaly novemberben részt vettem egy angliai magyar kézműves egyesület online vásárán, amit angliai magyar rádióban, újságban és Facebook-csoportjukban hirdettek, de semmit nem adtam el. Eddigi 3 magyar vásárlóm Németországból, Izraelből és Magyarországról rendelt.

ContextUs: A vállalkozások egyik titka a folyamatos alkalmazkodás és az állandó megújulás, a kellő ütemű fejlődés, ezt tulajdonképpen már néhány példával alá is támasztottad. A közeljövőben mely területen kívánsz fejleszteni és mik ezek a tervek?

Ez teljes mértékben így van. Ha megnézed a kezdeti közösségi médiás fotóimat, majd összehasonlítod a mostaniakkal, látszik a fejlődés. De ugyanez elmondható a festett papírjaimról is. Próbálok minden területen fejlődni, többet adni a vásárlóimnak. Igyekszek olyan termékeket készíteni, amiket én is szívesen megvásárolnék.
Próbáltam influenszerekkel népszerűsíteni a könyveimet, de kisvállalkozásként nem engedhetem meg magamnak, hogy heti szinten ajándékozzak el könyveket. Valamint tapasztalatom alapján ezek az együttműködések nem hoztak tényleges eladást, de még új követőket sem.
Ami azonban tervben van és fellendülést is hozhat, az a kávéházak és kézműves boltok felkeresése, ahol kiállíthatnám, árulhatnám a könyveimet.

ContextUs: Egy éve indult a Bohenia. ezen idő alatt megtanultad beosztani az idődet, fejlődtél a fotózás terén, ráéreztél, mikor milyen termékekre van igény, kapcsolatokat építettél. Mi volt számodra az elmúlt időszak legfőbb, átfogó tanulsága?

Én úgy látom, hogy a nyomtatott könyvnek van jövője. Esetemben ez nem releváns, de mindenképpen pozitívum. Úgy gondolom, ha nem is saját használatra, de ajándékként egy szépen kötött könyvet meg fognak venni az emberek a jövőben is. A kérdés igazából az, hogy ez a vásárlómennyiség elég-e ahhoz, hogy egy ilyen cég életben maradjon. Ha a jelenlegi tapasztalatom és tudásom birtokában újrakezdhetném, az első lépés a piaci igény felmérése lenne. Tavaly erre nem került sor, és a boltban még mindig vannak elérhető könyvek a kezdeti időkből. Vágyam, hogy a szakmámból meg tudjak élni.

CV

Kaszás Henrietta 1987-ben született Debrecenben, ahol 26 éves koráig élt. Nyomdaipari technikusnak tanult a középiskolában, ahol a gyakorlat alatt beleszeretett a kézi könyvkötészetbe. Diákmunkásként több nyomdát is megismert, majd egy debreceni multinál nyomdai gépkezelőként dolgozott. Érdeklődése azonban teljesen a manuális könyvkötészet felé fordult, ezért végül nem fejezte be a Debreceni Tudományegyetem magyar és néprajz szakát. 2013 nyara jelentős fordulatot hozott az életében: Londonba költözött, ahol kezdetben szállodákban takarított, majd online megrendeléseket csomagolt. 2020 nyarán hosszas tervezgetés után indította el Bohenia néven kézműves könyvkötő vállalkozását. A Bohenia termékei megrendelhetők a vállalkozás webshopjában, a Facebookon, az Instagramon és az Etsy-n.

Top sztorik a rovatból

Ez is érdekelhet

idojaras elorejelzes 2024 aprilis sarkvideki hideg

Érkezik az év hidegfrontja, hó is eshet

Sarkvidéki hideg zúdul az afrikai melegre, jövő hétfőről keddre helyenként 25 fokot zuhanhat a hőmérséklet, és komoly viharok alakulhatnak ki, a hegyekben havazás sem kizárt.

nyugdijkorhatar 2024 nyugdij nyugdijas nyugdij utalas 2024

Tényleg csak 70 évesen mehetünk nyugdíjba? Itt a nyugdíjszakártő válasza

A világ egyik nagy vagyonkezelő cége arra figyelmeztette a munkavállalókat, hogy ne számítsanak arra, hogy kényelmesen nyugdíjba tudnak vonulni a hatvanas éveikben, hanem meg kell emelni a nyugdíjkorhatárt akár 70 évre, mert az emberek sokkal tovább élnek, mint korábban, és kevesebb fiatal kép be a munkaerőpiacra.