Az 1986-os áttöréstől a teljes molekuláris dominanciáig
Ahogy korábban beszámoltunk róla, az evolúciós folyamatok mesterséges és irányított vizsgálata már korábban is a kémiai Nobel-díj fókuszába került. A mostani hivatalos indoklás szerint az első döntő lépést Henri Kagan tette meg 1986-ban, amikor felfedezte a reakciók manipulálásának új módját. Ezzel a korábban gondoltnál jóval nagyobb felesleget ért el az egyik tükörképi molekulából a nemlineáris hatások kiaknázásával, amelyet a HAL Open Science felületén méltató tanulmányok is részletesen elemeztek.
A következő eredményt Szoai Kenszo érte el egy „meghatározó jelentőségű” 1995-ös publikációval, majd 2003-ban kísérletben is sikeresen bemutatta azt a folyamatot, amelyben a két lehetséges forma közül kizárólag az egyik képződött.
A Nobel-bizottság értékelése szerint a „biokémiai evolúciót leszámítva” a japán kutatónak sikerült elsőként ilyen reakciót megvalósítania, igazolva az autokatalízis döntő szerepét a molekuláris szelekcióban. A molekuláris arányok kérdése a gyógyszermolekula előállításában is alapvető tétet jelent. A felfedezés társadalmi súlyát Robert Mokaya professzor értékelése világította meg pontosan.
