A nemlineáris hatás és a Soai-féle autokatalízis áttörése
Henri Kagan 1986-ban közzétett kísérletei alapjaiban rengették meg az aszimmetrikus szintézis elméletét. A francia szakember bizonyította, hogy a termék geometriai aszimmetriája nem feltétlenül követi szigorúan a kiindulási katalizátor arányait, hanem egy nemlineáris hatás révén látványosan felerősödhet.
Erre az elméletre építve Kenso Soai megalkotta az aszimmetrikus autokatalízis folyamatát, amely ma Soai-reakció néven ismert. Ebben a reakcióban a keletkező molekula maga működik katalizátorként, és folyamatosan a saját térbeli ikertestvérének gyorsabb képződését segíti elő, miközben elnyomja az ellenkező tükörképi formát.
A módszer bebizonyította, hogy egy minimális, alig mérhető kezdeti eltolódás is képes a folyamat végére szinte százszázalékos tiszta kiralitást eredményezni. Ezzel világossá vált a folyamat, amely a földi élet molekuláris aszimmetriáját megalapozhatta. A felfedezés fontossága messze túlmutat az alapkutatáson. A modern gyógyszeriparban ugyanis a hatóanyagok térszerkezete közvetlen veszélyeket vagy életmentő hatást rejt.
