„Ezer órányi kórházi gyakorlaton voltam túl, Budapest szinte összes kórházában megfordultam, minden osztályon” – mondta el a lapnak.
Tanulmányait kiváló eredménnyel zárta: „Színötös voltam az ápolói szakon, nagyon érdekelt, de nem gondoltam rá, hogy ebben dolgozzak.”
Pszichiátrián is dolgozott, és elmondása szerint nagyon érdeklik a mentális betegségek. A legnehezebb időszaknak azt tartja, amikor a belgyógyászati osztályon volt. „A kórházi szag benne marad az ember orrában, azt nem lehet kipihenni” – mondta.
„Rengeteget ágytálaztam, pelenkáztam, etettem, ágyaztam. Ez elképesztően nehéz munka. Le a kalappal azok előtt, akik ezt hivatásként csinálják” – fejtette ki.
Úgy érzi azonban, hogy az ápolói munka nem neki való.
„Én a szexre születtem, az ápolók pedig erre. Olyan mélységes alázattal szolgálnak, ami bennem nincs meg, túl nárcisztikus vagyok ehhez” – vallotta be.
Korábban arról is beszélt, milyen tervei vannak a jövőre nézve.
Most is bennem van, hogy szeretnék valami újat tanulni. A cukrász szakma felé kacsintgatok, inkább az édes dolgok vonzanak, a szép, esztétikus desszertek
– mondta.
