A kezdetek
Köztudott, hogy a britek szeretnek pubban üldögélni és vetélkedni is, így nem meglepő, hogy a Stepout games kvízjátékok között elérhető kocsmakvíz előképe az Egyesült Királyságban született.
A legkisebb sörfőzdétől a legnagyobb publáncokig láthatunk időről-időre embereket összegyűlni ma is Angliában, hogy önfeledten kiabálhassák a helyesnek vélt válaszokat, miközben a kilöttyent sörhab lassan olvadásnak indul a pulton heverő kártyákon. Közben barátságok születnek, vagy éppen évtizedes viszályok kapnak méltó zárást, csak hogy véletlenül se legyen unalmas az élet.
Ha egy kocsmakvízen az első ilyen est szervezőire vonatkozó kérdést kapunk, a Burns and Porter nevű céggel nem teszünk rossz lóra. A leleményes páros jó 50 éve vágott bele ilyen jellegű estek szervezésébe, hogy a kevésbé mozgalmas napokon is biztosítsák a megfelelő forgalmat az őket felkérő puboknak. Aztán beutazták a Brit-szigeteket, sörfőzdéknek és kocsmáknak mutatták be játékukat egyre nagyobb sikert aratva.
Benne voltak a tévében
Végül a BBC felkérte az ötletgazdákat, hogy alkalmazzák a formátumot televízióra is, és innen már csak egy lépés volt a világsiker, a kvízestek önálló életre keltek, folyamatosan szerveződtek.
Persze mint ahogy az már sikersztoriknál lenni szokott, vannak, akik vitatják Burns és Porter elsőségét, és azt állítják magukról (vagy valamelyik ősükről), hogy igazából ők voltak a kocsmakvíz szellemi atyjai, anyjai.
Ennek megfelelően olyan is akad, aki a kezdeteket nem az 1970-es, hanem jóval korábbra, az 1930-as évekre teszi, de a “ki találta fel?” kérdésre a mainstream válasz mégiscsak a fent vázolt történet.
A kocsmakvíz napjainkban
Egy 2009-ben született felmérés alapján az Egyesült Királyságban 22.445, az Egyesült Államokban pedig hetente körülbelül 2000 kocsmakvíz jellegű eseményt rendeznek, és a lelkesedés láthatóan azóta sem csökkent, hiszen az emberek sörözni sem szeretnek kevésbé, és okosnak is szívesen mutatkoznak barátaik, családjuk előtt.
Még a járvány jelentette bezártság sem jelentett visszaesést, hiszen a kvízmesterek azonnal átköltöztek a virtuális térbe, a kvízőrültek pedig követték őket egy hideg sörrel a monitor elé.
Az élmény persze élőben az igazi, szerencsére ma már újra szabad a kvíz, lehet sörhabos szájjal örülni a helyes válasznak, vagy háborogva csalást kiáltani, ha kiderül, hogy mégsem mi voltunk a legokosabbak a teremben.
