A Népszabadságba rejtett papírok és a hálózati kizárás

A nyilvántartási adatok szerint Korniss Pétert kényszer hatására szervezték be, és a belső rendszerben a „Pál” fedőnevet kapta.

A fiatalember a megtorlás utáni években segédmunkásként kereste kenyerét, miközben ritkán ugyan, de találkoznia kellett a kijelölt tartótisztjével, akinek Népszabadságba rejtve adott át feljegyzéseket.

Korniss felidézése szerint a Nők Lapjánál a pártközponti múlttal rendelkező Németi Irén főszerkesztő védte meg a zaklatástól, így a konszolidáció idején nem kellett érdemben jelentéseket készítenie.

Szakmai elemzések szerint a 6-os karton az állambiztonsági nyilvántartás alapdokumentuma, amely önmagában nem bizonyítja a tényleges ügynöki munkát vagy jelentéstételt, csupán a regisztráció tényét rögzíti.

Amikor 1963-ban a tartótiszt ismét megkereste, Korniss Péter határozottan elutasította az együttműködést, így 1966-ban alkalmatlanság miatt zárták ki a hálózatból, munkadossziéját pedig megsemmisítették.

A lezártnak hitt ügy évtizedekkel később vett fordulatot, amikor Kiss Eszter történész a Humboldt Egyetem kutatójaként rábukkant a titkos karton másolatára. Hogyan reagált a művész a váratlan szembesítésre?