Anglia első női szerzőit a késő középkorra datálták, de egy új könyv azt állítja, hogy ez a hagyomány már a VIII. században megjelenhetett, írja a The Guardian.

A legelső, nőktől származó írások megjelenését általában a késő középkor tájára helyezik, hiszen olyan asszonyok ragadtak tollat akkoriban, mint amilyenek a XII. századi udvari írnok, Marie de France illetve a XIV. századi látnokok, Julian of Norwich és Margery Kempe is voltak.

Szent Leboa a Szent Mihály templom üvegképén / Fotó: Stan Pritchard

A jövő hónapban megjelenő Women, Writing and Religion in England and Beyond, 650–1100 című könyv szerzője, Diane Watt azzal érvel, hogy az angol irodalmi hagyományok kialakulásában már korábban is nagy szerepet játszottak a hölgyek. A surrey-i egyetem professzora azt is kifejti a könyvben, hogy néhány korábban ismeretlen szerzőjű írást lehetséges, hogy valójában nők írták. Továbbá azt is állítja, hogy a férfiak is írtak át olyan szövegeket amelyeket eredetileg nők készítettek.

Már a normann hódítás előtt élénk irodalmi élet létezett, amibe a nőket is bevonták különböző módokon

– állítja Watt. A könyv több korai női szerzőt is bemutat többek között az angol misszionáriust és a tauberbischofsheim-i főapácát, Leboát, aki 782-ben halt meg. Illetve az angol apácát, Hugeburc-ot, aki a heidenheimi bencés kolostorban tevékenykedett.

A britek pénzt gyűjtenek a Lady Chatterley szeretője botránykönyv megtartása érdekében

Közösségi gyűjtést szerveznek az olvasók, írók és publicisták közösen, hogy megtarthassák a könyv azon példányát, amelyet a botrányos könyv bírósági tárgyalásán használt a bíró. A jegyzetekkel ellátott példányt tavaly ősszel vásárolta meg egy tengerentúli gyűjtő 56 ezer fontért a Sotheby’s aukciós ház árverésén.

Úgy tűnik Hungeburc volt az első női alkotó, aki dramatizált műveket írt, de csak a XX. században fedezték fel a nevét kódoltan egy kéziraton. Watt továbbá azt is állítja, az eddig ismeretlen szerzőjű Life of Gregory the Great című alkotás is inkább származhat a Whitby kolostor apácáitól, mintsem egy szerzetestől.

Beda Venerabilis / Kép: James Doyle Penrose

Watt állítása szerint a korabeli írói munkát végző szerzetesek felülírták a nők által írt történeteket. Állítása szerint az egyik ilyen példa Bede, aki nem nevezte meg azok az egyházi szerzőket, akik könyveiből merítette forrásait az Angol nép egyházi története című művéhez.

99,9%-ban biztos vagyok benne, hogy ezek a korai forrásokat nők írták, a korai közösségek maguk készítették saját történelmüket

– állítja Watt.

Watt úgy hiszi, hogy a női írók szerepének megértése elengedhetetlenül fontos az adott korszak megismeréséhez.