Ha tiszteletpéldányt kap egy kritikus a kiadótól, feltételnek kell lennie a pozitív kicsengésű cikk? Ennek kikerülése okán a sajtóterméknek és/vagy kritikusnak kell megvennie a könyvet?
Kritikus vs. Könyvkiadó
Aki jártas a kritikában mint műfajban – akár csak olvasóként –, az tapasztalhatta, hogy kevés olyan lap van, amely valóban mer kritizálni. Ennek lehet olyan oka is, hogy a szerző nem szeretné a partnerét (koncerthelyszín, kiadó, színház etc.) rossz színben feltüntetni, félve attól, hogy a jövőben egy rossz szájízű kritika miatt nem részesülhet tiszteletpéldányban, -jegyben. De mi van akkor, ha a kritikus merne felhívni a figyelmet a hibákra, de a kiadói protokollok okán akadályba ütközik?
Néhány hete Svébis Bence kritikus Facebook-oldalán számolt be arról az esetről, amikor is akadályba ütközött tiszteletpéldány kérése során. A Szukits.hu internetes Könyváruház közölte vele: csak akkor ad tiszteletpéldányt, ha pozitív kicsengése születik a cikknek.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]Találkoztam már cifra dolgokkal kritikusi munkásságom során, de az mi (sic!) tempó már, hogy a recipéldány egyik feltétele, hogy: “Csak abban az esetben készüljön anyag az adott kiadványról, ha megítélésének mérlege pozitív irányba tér ki”[/perfectpullquote]
– fogalmazott Svébis.
Érdemes figyelni a recenzió jelentéskülönbségeire: könyvismertetés, könyvbírálat. Általában a recenzió nem lép túl a könyvismertetés szintén. A könyvekben, szinte elkerülhetetlenül, mindig jelen vannak kisebb-nagyobb tévedések – akár tárgybeliek. Ezeket szóvá kell tenni. Azonban fontos, hogy soha ne billenjen meg a recenzió: a recenzens nem hibavadász. Ám abból kiindulva, hogy Facebook-bejegyzésében Svébis kritikáról ír, így vélhetően elírásról lehet szó a „recipéldány” szerepeltetése okán. Mint elmondta lapunknak a kritikus, Jody Houser és Stefani Martino Stranger Things Túloldalon könyvéről szeretett volna írni.
A megoldás a Túloldalon van
Svébis és a Szukits.hu internetes Könyváruház közti levelezés augusztus elején 5-én és 6-én zajlott. Ezen beszélgetésben tájékoztatta a kiadó a protokolljaikról Svébist, aki a szóban forgó kötetet a Magyar Narancs Visszhang rovatába publikálta volna.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]Csak abban az esetben készüljön anyag az adott kiadványról, ha megítélésének mérlege pozitív irányba tér ki. Becsmérlő kritikák nyilván vannak, de nem célunk ezeknek táptalajt adni[/perfectpullquote]
– kapta válaszul Svébis.
Hozzátették, „lehetnek saját és más kiadó termékei, de a cikknek tartalmaznia kell a logónkat és a linket az áruházunkban szereplő kiadvány közvetlen termékoldalára”, és egy hónapon belül meg kell születnie a cikknek.
Lapunknak Svébis elmondta, hogy nem kifogásolta a kiadó azon protokollját, miszerint kizárólag pozitívat írhat a Stranger Things Túloldalon kötetről. Mint mondta, mindenekelőtt szerette volna „megértetni”, hogy sem linket, sem logót nem ágyazhatnak print lapba. Alternatívaként a QR-kódot javasolta a kiadó.
Azonban a megboríthatatlan struktúra miatt ez sem fér bele, hiszen a protokollok teljesítése okán nem maradna a lényegnek, a szövegnek elegendő hely. Az egy hónapos határidő is problémát jelent, lévén, hogy hetilapról van szó.
A ContextUs megkereste a kiadót azzal a kérdéssel, hogy valóban csak abban az esetben ad-e újságíróknak tiszteletpéldányt, amennyiben pozitívan tüntetik fel az adott könyvet. Mint elmondták, „igyekszünk egyértelműen megfogalmazni az elvárásainkat, ügyelve a véleményjogokra, sértő tartalmakra, informativitásra, technikai lehetőségekre.”
A kiadó állítása szerint idáig nem ütköztek szemléletbeli problémába. A kiadó tagadta a vádakat. Ezt követően elküldtük a birtokunkba jutott képernyőmentéseket, ám erre már nem adott választ a Szukits.hu internetes Könyváruház.
Attól függ, honnan nézzük
A már említett Facebook-bejegyzésében a Műút folyóirat korábbi szerkesztője, Kabai Lóránt elmondta, ő is szembesült ilyen protokollal más cégnél. Az Athenaeum igazgatója, Szabó Tibor Benjámin szerint, mint írta a bejegyzésben, noha nem jellemző az ő kiadójuknál ez a szemlélet, ám érteni véli ezt a gondolatmenetet. Mint írta, kétféle kritikai megközelítési mód van: német és az amerikai. Míg előbbinél „a kritikus egy autonóm aktor, az önazonosság az egyetlen kötelessége, a műre irányított értő figyelem az egyetlen udvariassága”.
Kabai Lóránt költő kapta idén a Sziveri János-díjat
k. kabai Lóránt 1993 óta rendszeresen publikál, verseit, prózáit, kritikáit, tanulmányait és fordításait közölte többek között az Időjelek, a Magyar Műhely, az Új Forrás, az Új Holnap, a Sárkányfű, a Kortárs, az Alföld, az Élet és Irodalom, a Palócföld, Holmi. 2002-ben megkapta a Takács Etel Pedagógiai Alapítvány díját, 2006-ban a Móricz Zsigmond-ösztöndíjat, 2011-ben pedig az NKA alkotói ösztöndíját.
Tehát a tiszteletpéldányt a figyelemért kapja, aki igényli. Mint hozzátette Szabó Tibor Benjámin, a német kritikai módszertan követői a fékek és ellensúlyok rendszerét adja a tartalomszolgáltatásban. A minőségi ítélet hatással lehet a könyv szerzőjének következő műveire nézve azon túl, hogy a kulturális térben helyezi el a szóban forgó kötetet. A másik megközelítési mód, az amerikai viszont nem esztétikai, hanem marketing alapon nyugszik. Az amerikai review-kultúrában, írja Szabó, azért kapja a kritikus a tiszteletpéldányt, hogy figyelmet generáljon. Nem szükséges megírnia, hogy tetszik számára a kötet. Azonban ha nem nyeri el a tetszését, akkor ne írja meg. Ebben a kritikai kultúrában viszonylag ritka a „ledurrogó” szöveg, kizárólag néhány médium és kritikus vívja ki magának a fentebb említett autonómiát.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]Az, hogy Magyarországon a kritikai kultúra ma már nem egyeduralkodó, a review-kultúra rutinjai pedig otrombának tűnhetnek a kritikai kultúra felől megközelítve – na, az szerintem pont egy olyan téma, amiről akár nyilvánosan is érdemes lenne beszélgetni[/perfectpullquote]
– zárja gondolatmenetét Szabó.
