Megsemmisített minisztériumi dokumentumok és raktárkészletek
A gyanús beszerzések feltárását megnehezíti, hogy a külügyi tárca korábbi vezetése az ügyre vonatkozó terhelő dokumentumokat megsemmisítette. A papírok eltüntetése ellenére a belső ellenőrzés igyekezett rekonstruálni a gigantikus szerződéscsomag pénzügyi útvonalát.
A megvásárolt eszközök jelentős része soha nem került be a tényleges egészségügyi ellátásba: a 17 ezer beszerzett készülékből mintegy 12 ezer darab még jelenleg is állami raktárakban porosodik. A gépek jelentős hányada műszakilag vagy minőségileg sem felelt meg a szükséges előírásoknak.
A beszerzések nemzetközi mechanizmusát jellemezte a kapkodás, amelyre a korabeli magyarázatok szerint a vészhelyzet adott okot. Ahogyan arra a feltárás rámutatott, a döntéshozók a „szükség törvényt bont” elvét kihasználva ellenőrzés nélkül, közvetítőkön keresztül vásároltak.
A beszerzett volumen köszönőviszonyban sem volt a valós egészségügyi kapacitásokkal. Az Országos Kórházi Főigazgatóság adatai szerint az intézményrendszer mindössze 800–2000 beteg egyidejű intenzív terápiás ellátására volt felkészülve a rendelkezésre álló szakszemélyzet korlátai miatt.
A járvány legsúlyosabb időszakában sem igényelt az ellátórendszer kétezernél több gépet, a kormányzat mégis ennek sokszorosát fizette ki közpénzből.
A gyanús szerződések nyomán indult vizsgálat hamar elérte az OTT-ONE felsővezetését. A nyomozók lépése után azonban Májer Bálint és Kósa Gábor ügye váratlan fordulatot vett.
