A poznani felkelés és a Bem téri gyülekező

A hagyományos ünnepi menet a Műegyetem rakparttól a Bem József térig haladt, hűen követve a diákmozgalom egykori vonulását, amelynek megszervezésében a Rákóczi Szövetség is aktív szerepet vállalt. A kormányfő felidézte a forradalom kitörésének pillanatait, amikor az ifjúság még békés tüntetésre készült.

A felszólalásában úgy emlékezett vissza a történelmi pillanatra: „Egy nap híján 70 éve itt gyűltek össze az egyetemisták és a hozzájuk csatlakozó budapestiek. Akkor még nem tudták, hogy forradalmárok, azokká csak néhány óra múlva váltak”. A szónoklat részletesen kitért arra, miért éppen erre a térre vonultak a fiatalok.

A megemlékezés felidézte a poznani munkások melletti szolidaritást, amiért a tüntetők annak idején a lengyel szabadsághős szobrát választották kiindulópontnak. Néhány nappal később pedig már a lengyelek küldtek életmentő segítséget és vért a harcoló magyaroknak.

A nemzeti összetartozás hangsúlyozása mellett a kormányfő szavai éles határvonalat húztak. A beszéd közvetlenül szembesítette a távolmaradókat döntésük súlyával.