Bűnnek nevezte az ország megosztását
A kormányfő beszédében a nemzeti összetartozás parancsára helyezte a hangsúlyt, elutasítva a társadalmat szétszakító politikai törésvonalakat. Kifejtette, hogy a nemzeti ünnepeken nincs helye az ideológiai vagy pártpolitikai kirekesztésnek, és mindenkit közös főhajtásra hívott.
A miniszterelnök határozottan fogalmazott a távolmaradókkal kapcsolatban: „Vannak azonban, akik még most sem értik, hogy ezt a hazát megosztani bűn. Nem értik, hogy vannak percek és órák, amikor csak magyarok vagyunk, jelzők nélkül, származás nélkül, politikai szimpátia nélkül. Ők még mindig eldönthetik, hogy az 1956 előtti főhajtás, vagy a napi politikai érdekük-e a fontosabb. Mi meghívtunk mindenkit és mindenkit szeretettel várunk”.
A felszólalás szerint a lyukas zászló felemelése ma a felszabadult, büszke ünneplés lehetősége kell hogy legyen. Ez a derű nem a felejtést jelenti, hanem az egykori forradalmárok végső győzelmét hirdeti a zsarnokság felett.
A fővárosi hiány mellett egyetlen vidéki kivétel létezett: Pongrátz Gergely kezdeményezése Kiskunmajsán. Az évfordulón Rainer M. János történész is megfogalmazta elvárásait.
