Politikai és egyházi reakciók az aktanyilvánosságra

Az adatbázis élesedését követően Bóka János, a Fidesz frakcióvezetője élesen bírálta a kormányzati lépést, amelyet „politikai cirkusznak” nevezett, hozzátéve, hogy a nyilvánosságra hozatal szerinte alkalmas a békétlenség szítására.

Több ismert közéleti szereplő azonnal bírósági lépéseket helyezett kilátásba jóhírneve védelmében. Lezsák Sándor volt parlamenti alelnök közleményében tiltakozott a besározása ellen: „kikérem magamnak, hogy kommunista ügynöki múlttal bélyegezzenek meg engem, aki a kommunizmus üldözöttje voltam. Nem ügynök voltam, hanem engem figyeltek meg.”

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia nyilatkozatában bocsánatot kért azok nevében, akik valóban együttműködtek a pártállammal, ugyanakkor jelezték, hogy a döntő felelősség a tartótiszteket és a diktatúra vezetőit terheli.

A püspöki kar kiemelte, hogy sok embert kényszerrel vagy zsarolással szerveztek be, és akadtak, akik teljesen semmitmondó információkat adtak le. Az egyházi testület ezért elhamarkodott ítélkezés helyett mértéktartásra intette a közvéleményt.

Felföldi József debreceni üzletember a közösségi oldalán úgy fogalmazott, a múlt megismerése elkerülhetetlen, mert az állambiztonsági rendszer valójában „egy nemzet morális tragédiája”. Miután saját neve is felbukkant a mágnesszalagokon, a sajtónak leszögezte: „Semmiféle kémkedést nem végzem.”

A felszínre törő megrázkódtatások miatt Tarr Zoltán miniszter vezetésével rendkívüli szakértői munkacsoport alakult a családok megsegítésére. Milyen szigorú korlátozással próbálják megvédeni a megfigyeltek legféltettebb magántitkait?