Mit igazol valójában az állambiztonsági 6-os karton?

Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára szakmai meghatározása rávilágít, hogy a 6-os kartont nem kizárólag a beszervezett személyekről állították ki. Olyanokról is készült lap, akik megtagadták az együttműködést, vagy akiknek a beszervezése meghiúsult.

Magyar Péter miniszterelnök külön kiemelte az iratok természetét: „Egy hatos karton azt bizonyítja, hogy az állambiztonság valakit hálózati személyként tartott nyilván, de önmagában nem bizonyítja, hogy tényleges jelentéseket adott és másoknak kárt okozott. Az adatbázis szükségszerűen hiányos képet mutat a múltról”.

A közzétett anyagok feldolgozása során a szakértők arra figyelmeztetnek, hogy az egyéni jelentések vizsgálata nélkül nem állapítható meg a tényleges szerep. Sok esetben az állambiztonság adminisztrációja túlzó vagy manipulatív bejegyzéseket rögzített a felsőbb elvárások kielégítésére.

A levéltári iratmegsemmisítések miatt a fennmaradt források eleve hiányosak maradtak a diktatúra belső működéséről. Emiatt a kartonok önmagukban csak az állambiztonsági nyilvántartás tényét rögzítik, és nem szolgálnak közvetlen bizonyítékként a személyes bűnösségre.

Cseh Gergő Bendegúz, az ÁBTL főigazgatója ismertette, hogy a korszakban együttesen mintegy 150-160 ezer hálózati személy létezhetett, amiből most az első körben mintegy 55-60 ezer ember adata vált közvetlenül megismerhetővé.

A megnyíló adatbázis azonnal heves tiltakozáshullámot indított el: Bóka János politikai cirkuszt emlegetett, míg Lezsák Sándor a leghatározottabban kikérte magának a besározását. Milyen lépésekre szánták el magukat az érintettek?