Tolmácsolási félreértések a büfében
A kávégép mellett álló Volodimir Zelenszkij éppen a papírpoharat bámulta, amikor a magyar küldöttség áttörte a diplomatákból álló sorfalat. Az ukrán elnök arca megkönnyebbülést tükrözött, amikor felismerte a fehér inges magyar miniszterelnököt.
– Péter! – nyújtotta a kezét Zelenszkij angolul. – Végre. Túl sok itt a folyosó.
– Volodimir, örülök – lépett közelebb Magyar Péter, miközben a testőrök azonnal félkörbe álltak, hogy kitakarják a belga pincéreket. – Beszélnünk kell a beregszászi iskolákról és a költségvetési fejezetről. Jelenlegi formájában a büdzsé nem megy át.
– A törvényt hétfőn aláírtam – bólintott az ukrán elnök, majd a tolmácsára nézett. – Mit mond a büdzséről?
A tolmács idegesen lapozott a kék dossziéban.
– Azt mondja, miniszterelnök úr, hogy a magyar gazdáknak több pénz kell, különben a parlamentben mindenkit meg fognak szondáztatni.
Zelenszkij homloka ráncba szaladt.
– Szondáztatni? A fronton?
– Nem a fronton, a Tisztelt Házban – vágott közbe Magyar Péter, megfogva a saját tolmácsa karját. – Félreérti. A kárpátaljai oktatási jogok garantálása a lényeg, és az, hogy Brüsszelben ne vágják meg a kohéziós forrásainkat a háborús kompenzáció ürügyén.
– Értem a forrásokat – felelte Zelenszkij szárazon. – De nálunk a parlamentben ritkán fújnak szondát a szavazás előtt. Bár néha talán nem ártana.
– Nálunk se fújnának, ha a Fidesz nem szavazta volna meg tegnap a javaslatomat – jegyezte meg félhangosan Magyar Péter. – De most az a fontos, hogy a tízpontos kisebbségi megállapodás minden egyes pontja működjön a gyakorlatban.
Mielőtt azonban Zelenszkij válaszolhatott volna, a tolmács kék mappájából kicsúszott egy kétoldalas dokumentum, és pont a Hír TV operatőrének cipőjére hullott, aki a biztonsági korlát fölé hajolva próbálta bemikrofonozni az elnöki kávéscsészét.
