Pasztell
A végén mi is egy nappaliban élünk majd.
Pasztell színű bútorokkal,
amiket olyan keleti filozófiák szerint
rendeztünk el, amelyekről fogalmunk sincs.
Beszélni, szigorúan csak
megszámlálható dolgokról fogunk.
Kérdéseket nem teszünk fel,
megtanuljuk figyelmen kívül hagyni azt,
amit meg kellene bocsátanunk.
Idő előtt őszülök majd meg.
Belenövök az egyik fotelbe,
a bal kezem távirányító,
a jobb félig üres pohár.
Te titokban fested majd a hajad.
Csendes leszel, mint egy poháralátét.
Pasztell színű.
A bútoroktól nem üt el legalább.
Fotó: Daniel Segrove
