Pomogáts Béla irodalomtörténész nevezte így Mándy Ivánt. Történetei pesti körfolyosós bérházak és terek között játszódtak, szereplői pedig a kallódó, magányos, lecsúszott kisemberek voltak. 1918. december 23-án született Budapesten, élete meglepő „kis színesek” sorozata – ezekből az érdekességekből válogattunk az évforduló tiszteletére.
Ivánból Jancsi
Az Iván nevet apja kedvenc írója, Ivan Turgenyev után kapta, de a családban a név idegen hangzása miatt inkább Jancsinak becézték.

Apakép
Szülei válása után, 6 éves korától rendszertelen életet élő újságíró édesapja, Mándy Gyula nevelte. Neki köszönhetően korán megismerte a pesti mozik, kávézók, lepukkant albérletek, olcsó szállodák, futballpályák, szerkesztőségek világát és az írástechnikát. Első olvasója és kritikusa is volt.
Focista vagy karmester?
Gyerekkorában karmester és focista szeretett volna lenni. Kedvenc játékosa a kor legendás kapusa, Zsák Károly, a Budai 33 játékosa volt, de a Ferencvárosnak szurkolt.
Inkább a suli mellé
Középiskolai tanulmányait a Lónyay utcai református gimnáziumban kezdte meg, aztán 2. osztálytól már a Madách Gimnáziumból hiányzott rengeteget. Ott bukott meg és pótvizsgázott rajzból. 17 évesen végül abbahagyta a tanulmányait, nem érettségizett le.
Kapcsolódó cikk
Mándy Iván 100 – Eddig nem ismert levelek a legendás, kulcs nélküli Kávéházban
Tiniként kezdett publikálni
15 évesen kezdett írni, első írása a Magyarság című lapban jelent meg 19 éves korában, majd az Újhold című folyóiratban publikált.
Sportújságíró
A 2. világháború után a Reggeli Magyarország nevű lapnál volt a sportrovat vezetője.

Elhallgattatástól a szabadúszásig
1949-55 között nem publikálhatott: ekkor a Magyar Rádióban és a Népművészeti Intézetben dolgozott. Ifjúsági hangjátékokat készített, szerkesztett, korrektúrázott, vidéken tartott irodalmi előadásokat. Életének ezt az időszakát az 1970-ben megjelent Előadók, társszerzők című novelláskötetében örökíti meg. 1954 óta szabadúszó író, onnantól kezdve kizárólag irodalommal foglalkozott.

Jó jó Józsefváros
Életének nagy részét a Józsefvárosban élte: a Fiumei út, a Teleki tér, Mátyás tér, Tisza Kálmán tér (ma II. János Pál pápa tér) életének fontos helyszínei voltak, amelyek lakóikkal együtt írásaiból is visszaköszönnek.

Színészként is kipróbálta magát
Kilenc filmhez írt forgatókönyvet, többek között Sándor Pál Régi idők focija című legendás alkotásához is, amely Mándy A pálya szélén című műve alapján készült. Szabó István két filmjében (Szerelmesfilm és Tűzoltó utca 25.) színészként is feltűnt.
Morbid utolsó kívánság
Nagy rajongója volt Buster Keaton filmjeinek. „Bustert látni, és meghalni!” – mondta egy vetítésen a Toldi moziban 1995. október 5-én, ahol a híres némafilm-színész filmjeit nézte. Másnap álmában érte a halál.
