Még a legerősebb kapcsolatokban is kiéleződhetnek idővel olyan személyiségbeli különbségek, amik később a pár jövőjére nyomják rá a bélyeget, és akár szakítást eredményeznek. A kérdés csak az, megéri-e kockáztatni a másik lelki egyensúlyát, hogy mi magunk kimozduljunk az ártó közegből vagy jobb maradni és megszokni a nehézségeket. 

Ő már csak ilyen

A kapcsolatokra nézve nem csak a nézeteltérések, anyagi problémák vagy a jövővel kapcsolatos víziók különbsége jelenthetnek nehézséget, hanem tőlünk szinte teljesen független tényezők is befolyásolhatják a szerelmünket. A jellembeli vonások eltérése folytán előfordul, hogy a két fél tényleg nem passzol egymáshoz. 

Ilyen jellemvonás lehet a társas igény és az ehhez kapcsolódó szükségleteink kielégítése. Az extrovertált személyek számára elengedhetetlen a barátokkal való találkozások gyakorisága, programok szervezése, ismerőseik rendszeres felkeresése. Az introvertált emberek ezzel szemben olykor nemhogy nem kedvelik a társaságot, de kifejezetten viszolyognak is a többedmagukkal eseményeket szervezni. A két jellembeli különbség az életvitelben is kiéleződik. Míg a pár egyik tagja folyamatosan eljár otthonról és másokkal tölti idejét, addig a partnere otthon ülve kesereg azon, társa vajon miért nem leli örömét a négy fal között töltött órákban. Ezek az ártalmatlannak tűnő tulajdonságok azonban katalizátorként működnek, hiszen könnyedén magukkal rántják a féltékenységet, irigységet, alaptalan gyanakodást, állandó “kihallgatást”. Ezek hosszú távon pedig magát a  kapcsolatot radírozhatják ki a pár jövőjéből. 

Kegyetlen szakítás vagy védelmező lépés?

Ennek ellenére sokan azért nem lépnek ki az ártó, jó hangulatot már kevésbé biztosító kapcsolatból, mert ugyan az a különbségbeli terheken enyhítene, a lelkiismeretükön azonban nem. Egy több éve tartó szerelemtől megválni igencsak nehéz tudván, hogy a másiknak nincs senkije, akinek a bánatát kibeszélhetné. A szakítás a másikat romokba döntené, és ilyenkor a problémák megbeszélésének hatástalanságát eredményező elválás máris önző, saját érdekeinket szolgáló, a másikat figyelmen kívűl hagyó, “kíméletlen” cselekedetnek tűnik. Azonban egy ártó kapcsolatban maradni szintén “kegyetlenség”.

A partnerünk megérzi, ha az egykori vágyak elmúltak és nem ugyanúgy fordulunk már hozzájuk. A másik “eltűrése” nemcsak a saját jövőnket, de a másik sorsát is kilátástalanságba sodorhatja.

Nem azzal érdemes megvédeni a másikat, hogy eltitkoljuk előle az igazságot és óvjuk egy fájdalmas szakítástól, hanem inkább azzal, hogy tisztelettel búcsút mondunk egymásnak és hagyjuk, hogy a másik olyan társra találjon, akivel könnyebben közös nevezőre jutnak. 

Hinni kell

Érdemes megfigyelni, hogy a barátainkkal, családtagjainkkal folytatott beszélgetéseink során mi az, amit a partnerünkről először említünk. Ha rögvest azzal kezdjük, hogy a jellembeli különbségek miatt nehezen jutunk dűlőre vagy, hogy “jól megvagyunk, de nem vele képzelem a közös jövőm”, intő jel, írja a The Guardian. 

Párcserés szexparti a karantén ideje alatt? – ContextUs

A koronavírus által generált kényes politikai, gazdasági és társadalmi helyzetet legtöbben már ismerjük, hiszen elsősorban ezektől hangos a média. Olykor azonban szükség van az olyan kevésbé ismert problémák fókuszba helyezésére is, mint a járvány okozta párkapcsolati gondok. Ebbe beletartozik a szvingerkedés, vagyis a párcserés szexparti is.

Kilépni egy kapcsolatból és elköszönni egy megszokott rutintól nem könnyű. Bátorságra, pozitivitásra és reményre van szükség. Ezutóbbi elengedhetetlen ahhoz, hogy őszintén hinni tudjunk abban, hogy képesek vagyunk továbblépni és idővel a másik is megtalálja majd élete párját.