Mediaworks: A hatalmas, lomha anyahajó most kénytelen egy kis cápává lefogyni
A székházból éppen kilépő egyik rovatvezető sztoikus nyugalommal vette tudomásul az elbocsátását, hiszen a választási eredmények tükrében már április közepe óta erre a fekete napra készült lélekben. Elismerte, hogy az Origo a korábbi szabadúszó éveihez képest legalább stabil anyagi megélhetést biztosított a családjának, ezért a kínosabb és háborús uszító témáknál inkább befogta a száját és lehajtotta a fejét. Bízott egy titokzatos, konzervatív magánbefektető érkezésében, de be kellett látnia, hogy Magyarországon ez az üzleti modell az állam nélkül egyszerűen halott. A nagy kék bálna állami megrendelések híján gyorsan kénytelen volt lefogyni egy kispénzű cápává. A kognitív disszonancia legélesebb példája azonban az a fiatal munkatárs volt, aki mosolyogva hagyta el az épületet az elbocsátása után. Kerek perec kijelentette a kamerák előtt, hogy már amúgy is tiszta szívből utálta ezt az egészet, a lapot és magát a Fideszt is a mindennapokban. Kínosnak érezte az Origónál végzett munkáját, baráti társaságban gyakran el is titkolta a munkahelyét, miközben a választásokon titokban a Tisza Pártra húzta be az ikszet a fülkében. A megélhetési propaganda hazug gépezete így emésztette fel belülről a saját készítőit.
Origo: A címlapszerkesztők és a lojális fiatalok is azonnal a süllyesztőben végezték
A kirúgási lista a beszámolók szerint semmilyen politikai logikát nem követett az utolsó napon. Lényegében az összes fontos címlapszerkesztőt és olvasószerkesztőt lapátra tették, függetlenül attól, hogy ki mennyire volt hűséges a párthoz. A távozó kolléga szerint kifejezetten szürreális és fájdalmas volt látni azoknak a huszonéves, fanatikus fideszes fiataloknak az elkeseredését, akik az elmúlt hónapokban maximális lelkesedéssel tolták a propagandát, de a költségcsökkentés oltárán most mégis nekik is menniük kellett. A lojalitás a legkeményebb piaci időkben már semmit sem ért a HR-osztályon.
Kapcsolódó cikk
A cégcsoport belső mechanizmusaira is fény derült az épület előtt álló csoportok beszélgetéséből. Egy megtartott dolgozó határozottan állította, hogy a 200 kirúgott ember döntő többségének valójában soha nem volt köze a nagypolitikai karaktergyilkosságokhoz, hiszen a legdurvább Tisza Pártot lejárató, anonim cikkeket a szerkesztőségek teljesen készen, felülről kapták meg közlésre. Egyetlen anyagra mondtak csak nemet a szerkesztők: Rákay Philip feleségének, Wieber Orsolyának a magyar néphagyomány és az asztrológia összefüggéseiről szóló ezoterikus cikkére. A hatalmi elvárások és az újságírói szakma közötti falak a bukás pillanatában teljesen leomlottak.
„A 200 kirúgott emberből 198-nak köze nem volt semmilyen propagandához. Azokat a cikkeket nem ők írták...” – állította az egyik megtartott dolgozó.
A drasztikus leépítés végérvényesen átrendezi a teljes magyar médiapiacot a következő évekre. A Mediaworks hivatalosan egy modernizációs célú szervezeti átalakítással magyarázta a történteket, de a valóságban ez nem más, mint egy mesterségesen felpumpált politikai lufi zajos kidurranása az adófizetők pénzének elzárása után. A megalkuvó, cinikus rendszer most egyetlen nap alatt hagyta cserben azokat, akik éveken át kiszolgálták.
Kapcsolódó cikk