Életének 87. évében elhunyt Konrád György Kossuth- és Herder-díjas író, esszéista, szociológus – írja az MTI a család közlése alapján.

Meghalt Konrád György író

Hirdetés

Konrád György hosszan tartó, súlyos betegség után otthonában érte a halál pénteken délután. Temetéséről később intézkednek.

Az író a magyar próza világszerte egyik legismertebb alakja, művei egyebek mellett angol, cseh, dán, finn, francia, héber, holland, német, norvég, olasz, orosz, spanyol és szerb nyelven jelentek meg.

Valahogy úgy érzem, hogy ez a 20. századi történelem Európában, Közép-Európában mindenféle elképzelések jegyében dúlt – de az áldozatok mindenütt felhalmozódtak, és nem ők akarták az egészet. A rögeszmék jegyében zajlottak az események, és mindegyiknek nagyon sok áldozata volt. Mindent, ami a történelemben megesik, érdemes az áldozat nézőpontjából nézni és megítélni

– mondta a történelemhez való viszonyáról egy 1998-as interjúban.

Konrád György író / Fotó: Németh Dániel

Konrád György ahhoz a nemzedékhez tartozott, annak nemzedéknek volt az egyik legismertebb írója, amelyik egész életében ezzel a 20. századi történelemmel birkózott. És valahol az is ennek része, hogy bár a közvélemény íróként ismerte őt, egyre inkább főként a közéleti megnyilvánulásai miatt figyeltek rá.

“Alapvetően világi beállítottságű család voltunk”

Konrád 1933-ban született Berettyóújfalun, módos, polgári zsidó családba.

Apám a hitközség tagja, neológ szemléletű zsidó volt. Ha szombatonként nem is, de péntek esténként eljárt a zsinagógába – én is ott voltam vele a páholyban. Kohanita volt, ő vitte a Tórát, ez nekem tetszett, és én is megérintettem. De azért alapvetően világi beállítottságú család voltunk anyám révén, aki nagyváradi polgárlány volt

– mesélte szüleiről.

Írók és költők pontokba szedték a kormány elfuserált döntéseit, és szolidaritást vállalnak azok megsínylőivel

Aczél Géza, Csehy Zoltán, Csuhai István, Erdős Virág, Géczi János, Kepes András, Nyáry Krisztián, Radnóti Sándor, Schein Gábor, Simon Márton, Takács Zsuzsa, Tóth Kinga, Tóth Krisztina, Závada Pál – csak néhány nevet említve a listából. A több tucat író és költő szolidaritást vállal mindazokért, akiket a magyar kormány valamilyen módon megkárosított.

Szülei világát 1944-ben elsöpörte a holokauszt, ami nemzedéke összes túlélőjéhez hasonlóan Konrád számára is élete végéig meghatározó élmény marad. Szüleit letartóztatta és Ausztriába hurcolta a Gestapo, ami utóbb szerencsének bizonyult, mert a városka teljes zsidó lakosságát Auschwitzba vitték el, ahonnan nagyon kevesen tértek vissza. Konrád úgy tudta, hogy a zsidó elemiből, ahova járt, minden osztálytársát elvitték és megölték.

Ő maga azonban a deportálás előtti napon fel tudott menni Budapestre, ahol növérével, Évával együtt egy védett svájci házban túlélték a vészkorszakot.

1945 februárjában mentek haza Berettyújfalura, ahova júniusban a szülők is hazatértek – így lett a család egy elpusztított közösség viszonylag szerencsés túlélője. 2001-ben gyerekkori megpróbáltatásairól önéletrajzi regényben számolt be Elutazás hazatérés címmel.

A kommunizmus, ami elvette a szülői házat

A következő évben Konrád Debrecenbe került, és a Református Kollégium diákja lett, majd egy évvel később a budapest Madách Gimnáziumban folytatta a tanulmányait. A történelmi megpróbáltatások azonban nem értek véget, 1950-ben a berendezkedett kommunista diktatúra elvette szülei házát és üzletét, ezért ők is kénytelenek voltak a fővárosba költözni. Konrádot 1951-ben felvették az Egyetemi Orosz Intézetbe, de két évvel később polgári származása miatt kizárták. Tanulmányait azonban folytathatta a magyar szakon, ahol 1956-ban diplomázott.

Konrád György / Fotó: MTI

Publikálni 1955-ben kezdett az Új Hang folyóiratban, 1956 őszén pedig az Életképek folyóirat szerkesztőségébe került. Csatlakozott a forradalmi nemzetőrséghez, de állítása szerint a vállán lógó géppisztolyt soha nem használta, csak járta a felkavarodott várost, hogy átélje, ami történik.

A géppisztolyt polgáriasan inkább úgy viseltem, mint az esernyőt, szükség lehet rá, jó, ha van. A rendszerdöntő tüntetésekről őrzött emlékeimben a vallásos-áhítatos elemmel az ügyetlenség képei váltakoznak. Az egykor csekélyke ellenzékből, a szinte nem is létezőből nagy és félelmetes erő duzzad. Nem kell nagyon szervezni, az emberek maguktól összejönnek a téren, egy belső parancs szólítja őket oda

mesélte később élményeiről.

Konrád György nem válogatott munka és munka között

Novemberben, a szovjet hadsereg bevonulása és a forradalom leverése után barátai, unokatestvére biztatták, hogy menjen el nyugatra, de ő inkább maradt, bár még nővére, Éva is emigrált. Konrád az első években alkalmi munkákból élt, lektorált, korrepetált, fordított, segédmunkás volt.

Konrád György / Fotó: MTI

Az élete 1959-ben kezdett rendeződni, amikor gyermekvédelmi felügyelő lett a VII. kerületben. Az itt töltött hét évből írta A látogató című regényét. Az 1960-as évek elején bekapcsolódott a megélénkülő szellemi életbe, és barátságot kötött a fiatal, nyugatos szellemű értelmiség vezéralakjaival, Hernádi Gyulával, Mészöly Miklóssal, Fehér Ferenccel, Sükösd Mihállyal, Jancsó Miklóssal és Makk Károllyal. Közben lektor és szerkesztő lett egy könyvkiadónál, és sorra jelentek meg esszéi irodalmi folyóiratokban.

Első regénye, A látogató 1969-ben jelent meg, és egy olyan hosszú irodalmi pályafutás kezdetét jelentette, ami gyakorlatilag élete végéig eltartott: kitartó rendszerességgel publikált, majdnem negyven kötete látott napvilágot.

Közben 1965-től már a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet tudományos munkatársa végzett városszociológiai kutatásokat, 1969-ben például munkatársával, Szelényi Ivánnal közösen az új lakótelepek szociológiai problémáiról írt könyvet, valamint Pécsett és Szegeden is dolgoztak.

Már az első regénye nagy sikert hozott

A látogató közönségsikert aratott, és meghozta az ismertséget Konrádnak, majd a nemzetközi elismerést is, ugyanis 1987-ben megjelent angol nyelven a Penguin kiadónál. A regényhez a kor egyik legismertebb amerikai kritikusa, Irwin Howe írt előszót, amiben Konrád “groteszk-lírai töprengéseit” a kor európai irodalmának élvonalába sorolta. Konrád ezt a nemzetközi elismertséget élete végéig megtartotta – ő lett “a kelet-európai író”, akit mindig megkérdeztek a nyugati lapokban a térség problémáiról, és mindig odafigyeltek a véleményére.

Krumplileves a fagyóban: Konzervált kommunizmus napjainkban

Kommunizmus. Ezen a szón egyre több a patina. Már harminc éves kor alatt aligha van róla bárkinek szubjektív élménye az országban. Persze a szülőktől, nagyszülőktől mindenki megkapta a maga értelmezési keretét. De aligha van olyan családi legendárium, amiben ne szerepelne a szó.

Itthon viszont a rendszer működésével szemben kritikus hozzáállása súlyos problémákat okozott: 1973-ben elbocsátották az állásból, ügyészi figyelmeztetést kapott, amiért megpróbálta kijuttatni egy ellenzéki barátja szamizdat könyvét az országból, A városalapító című következő regényét 1977-ben csak cenzúrázott formában engedték megjelenni.

A legsúlyosabb összeütközése a hatalommal 1974-ben volt, Szelényivel közösen írott könyve, Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz miatt. Ezt a csobánkai plébániától kibérelt harangozóházban írták, mert gyanújuk szerint a rendőrség lehallgatta lakásaikat, három példányban készült a kézirata, és Konrád kezdettől fogva azt tervezte, hogy kicsempészik külföldre, mert tudták, hogy itthon esélye sincs a megjelenésének.

Sőt, a szakmai pályafutásuknak is valószínűleg véget vet. A könyvet valóban betiltották, betiltották, a rendőrség zaklatta és megfigyelte a szerzőket, le is tartóztatták őket, Szelényi végül emigrációba kényszerült.

Konrád itthon maradt 

Az esszékötet így valóban külföldön jelent meg az Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem kiadásában 1978-ban, majd 1985-ben egy szamizdat kiadásban, rendes kiadásban csak a diktatúra bukása után láthatott itthon napvilágot, külföldön viszont számos nyelvre lefordították, egyetemi tananyag is lett.

/ Fotó: Markus Scholz / MTI / EPA

Szelényivel ellentétben Konrád itthon maradt, 1989-ig betiltott szerzőként, akinek semmilyen legális jövedelme nem lehetett, könyveit pedig a könyvtárakban zárt anyagként kezelték. Engedték viszont utazni, egy-egy évet ösztöndíjjal Berlinben és Amerikában tölthetett. Következő regényét, A cinkost New Yorkban írta 1978 őszén, természetesen ez sem jelenhetett meg:

Hazajövetelem után, 1979-ben egy gépiratos példányát a politikai rendőrség Demszky Gábor földalatti kiadónál megtalálta, s továbbította az ügyészségnek és a bíróságnak, az pedig megsemmisítésre ítélte, amiről engem hivatalos levélben értesített

– emlékezett rá vissza.

Az 1980-as években Konrád annak a szubkultúrának az egyik legismertebb tagja volt, amit “demokratikus ellenzékként” tartottak számon, és ami az ország demokratikus piacgazdasággá alakulását sürgette. Írásai szamizdat kiadványokban jelentek meg, a Beszélőben, a Hírmondóban és a Demszky-féle illegális könyvkiadónál. Nyugaton továbbra is számon tartották, 1984-ben bécsi egyetem Herder-díjjal tüntette ki, és a kitüntetés átvételekor felolvashatta Van-e még álom Közép-Európáról című esszéjét a bécsi Schwarzenberg palotában. A 80-as években ismét több időt töltött külföldön ösztöndíjakkal, Berlinben, Amerikában és Jeruzsálemben is járt. Ebben az időben barátkozott össze a közép-európai, demokratikus átalakulást sürgető írók közül Vaclav Havellel és a lengyel Adam Michnikkel, akik saját országaikban hozzá hasonló helyzetben voltak. Következő regénye, az 1985-ben írt Kerti mulatság 1988-ban már megjelenhetett a Magvető Könyvkiadónál, jelezve, hogy a rendszer puhulásával a publikációs tilalom is véget ért.

Elhunyt Rajk László építészmérnök, az SZDSZ egykori alapítója

Életének 71. évében elhunyt Rajk László építész, belsőépítész, látványtervező, a magyar demokratikus ellenzék egykori tagja, volt SZDSZ-es politikus. A halálhírt elsőként az ÉpítészFórum.hu írta meg. Mint írták, Rajk rövid lefolyású, súlyos betegség után halt meg. Telefonon elérte a hvg.hu Demszky Gábort, aki azt mondta, a legjobb barátját veszítette el, minden fontos dolgot, a szamizdatot, a főpolgármesterséget is Rajk tanácsaival csinálta végig.

A rendszerváltás Konrád számára egy több évtizedes álom beteljesülését jelentette. Sorra jelenhettek meg a könyvei magyar kiadóknál, ő maga pedig belevetette magát a közéletbe, részt vett az ellenzéki kerekasztalon, alapító tagja lett a Szabad Demokraták Szövetségének (SZDSZ).

Munkásságát külföldön is számos díjjal ismerték el, 1997 és 2003 között a Berlini Művészeti Akadémia elnöke volt.

Hirdetés