Körmendi János súlyos betegség után Kanadában hunyt el, ahol évtizedeken át szülész-nőgyógyászként dolgozott, majd néhány éve nyugdíjba vonult. A zenész 1970-ben költözött az országba.
Körmendi az Illés második dobosa volt, Rozinszky Csabát váltotta 1962-ben, őt pedig Pásztory Zoltán követte, akivel aztán naggyá vált a zenekar.
Joe bácsi a zenekar három kislemezén játszott: először 1964-ben (Long Tall Sally, Chapel of Love, 64, Ostinato), majd 1965-ben (a Séta az aranyhúrokon, valamint a Protonok tánca című vokál nélküli számban), és az ő dobolása hallható a Táskarádió című kislemezen is, amely Bacsó Péter Szerelmes biciklisták című filmjének betétdala volt.
Körmendi eredeti hangszere a hegedű volt, 12 évig tanult játszani, végül mégis a doboknál kötött ki. Már gyerekként orvosnak készült, a dobolás csak a „B”-terv volt. Erről tavaly a Passzio.hu-nak is mesélt egy interjúban:
Kisgyerekként a Bolond Kovács, a Kovács Gyula mellett laktam. Egyáltalán nem volt bolond, csak vidám ember. Egy emeleten, egymással szemben laktunk a harmadikon, az Elemér utcában. Bátyám, aki 14 évvel idősebb nálam, a haverja volt. Adott dobórákat otthon is, kisgyerekként bejárogattam hozzá. Itt ismerkedtem meg a dobbal és kaptam is tőle lepusztított dobverőket, minden nyavalyán zörögtem
A ContextUs.huportál egyik kedvenc feldolgozása egy Ivan and the parazol-feldolgozás, amelyet meg is osztunk veletek:
Forrás: Index