A Jászai Mari-díjas legenda nem sokkal a halála előtt a BEST Magazinnak adta élete legutolsó, rendkívül személyes hangvételű interjúját. A beszélgetésből egy olyan ember képe rajzolódott ki, aki a zajos sikerek után már a családi békét és az apró örömöket helyezte a középpontba. Elárulta, hogy felesége, Viki mennyire figyelt az egészségére, de ő maga is tudatosan igyekezett kontrollálni a mindennapjait. „Például az előadások után már csak gyümölcsöt eszem, azzal bírom reggelig” – mesélte a lapnak a színész a megváltozott szokásairól.

Viki és a családi fészek

A feleségével közös, meghitt pillanatok rengeteg erőt adtak neki a mindennapokban, amit láthatóan nagyon élvezett az elmúlt hónapokban. „Olykor a feleségemmel beülünk egy kávézóba, és divatos kifejezéssel élve bruncholunk egyet, és persze főzni is szoktunk. Nem csak ő, én is” – osztotta meg a harmonikus házasélet részleteit. Azt is büszkén újságolta, hogy tegnap éppen egy garnélás tésztát készített, és ezt az otthoni vendéglátást a legkisebb fiuk is nagyon szereti. Három gyermekük közül ugyanis már csak Marci él velük, aki az Eötvös Loránd Tudományegyetem matematika szakán tanul.

A két nagyobbik lánygyermeke időközben már kirepült a családi fészekből, és mindketten önálló életet élnek a saját párjukkal. A kevesebb otthoni teendő mellett a színész a szakmai életében is határozottan visszavett a korábbi, sokszor gyilkos tempóból. Míg ezelőtt huszonöt évig képes volt havi harminc előadást is lejátszani, az utolsó időszakban már megelégedett tíz-tizenkét fellépéssel. „Ez most egy nyugisabb időszak… ehhez jön hozzá az önálló estem meg az egyéb felkérések” – magyarázta, hozzátéve, hogy a fennmaradó idejét legszívesebben a Balatonnál töltötte kerékpározással, motorozással és a természet csendjével.

Mérnöki karrierből a kultfilmekig

Scherer Péter 1961. november 16-án született Ajkán, és a Kádár-korszak oktatási rendszerének megfelelően először egy biztosabbnak tűnő, polgári szakmát választott magának. Kevesen tudják, de egyetemi diplomáját nem a Színművészetin, hanem 1987-ben, a Budapesti Műszaki Egyetemen szerezte meg építőmérnökként. A rendszerváltás előtti pezsgő, alternatív kulturális élet azonban gyorsan beszippantotta, és huszonkét évesen csatlakozott a legendás Arvisura Színházi Társulathoz. Itt tíz meghatározó évet töltött el, majd 1996-ban végre hivatalosan is átvehette a színész oklevelet a Magyar Színészkamarától.

A kilencvenes évek végének színházi forradalmában aktívan részt vett, 1997-ben alapító tagja lett a Bárka Színháznak, majd 2002-ben a formabontó Krétakörhöz csatlakozott. A széles körű ismertséget azonban a modern magyar filmtörténet egyik legnagyobb zsenije, Jancsó Miklós hozta el számára. Az 1999-es Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten című alkotásban Pepeként, Mucsi Zoltán Kapa karakterével karöltve beírták magukat a legikonikusabb hazai párosok közé. Az ezredforduló után olyan gigantikus közönségsikerekben szerepelt, mint a Kontroll, az Argo, a Magyar vándor vagy a Valami Amerika 3.

A négy évtizedes, lenyűgöző színházi és filmes pályafutását a szakma idén a legrangosabb Páger Antal-díjjal koronázta meg, miután korábban a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét és a Jászai Mari-díjat is magáénak tudhatta.

A vászon és a színpad mellett a hangja is összeforrt a magyar popkultúrával, hiszen az Internetes Szinkron Adatbázis szerint 286 filmben szólalt meg magyarul. Báthory Orsolya szinkronrendező visszaemlékezései is igazolják, hogy minden egyes tekercsnél zseniális történeteket mesélt a mikrofon mögött. Különleges tehetségét bizonyítja, hogy ő kölcsönözte a hangját a botrányos Boratnak, de a Másnaposok-trilógiában Zach Galifianakis is az ő orgánumán nevettette meg a hazai nézőket. A magyar kulturális élet egy megismételhetetlen, ezerarcú tehetséget veszített el, akinek emberi és szakmai öröksége még generációkon át velünk marad.