Stohl Andrásék családjában a karácsonyi menü évek óta változatlan, a közös készülődés és a hagyományok pedig minden évben meghitté varázsolják az ünnepet. Idén azonban szomorú esemény árnyékolta be a boldogságot. A színész édesanyja, Erzsébet idén májusban elhunyt, így ez volt az első év, hogy nélküle kellett az ünnepeket tölteniük. Az emlékezés mellett Stohl lánya, Rebeka új szerepet vállalt, hogy továbbvigye a családi tradíciókat. Stohl András családjában a karácsonyi menü már-már szent és sérthetetlen. A hagyományok szerint minden fogás előre megtervezett: a fácánlevest egy nappal előbb elkészítik, ahogyan a töltött káposztát is, hogy az ünnep napján csak a kacsaszárnytő elkészítése és a tálalás maradjon. A sütés-főzésből pedig mindenki kiveszi a részét náluk. „Előételnek májpástétomot készítünk. A desszert általában Luca és Rebeka feladata. Lucáék csatlakoznak legkésőbb, a kicsi alvásidejéhez alkalmazkodunk, ők általában valami fancy desszertet hoznak. Rebeka is kitesz magáért, karácsonyra általában tortát is süt. Tavaly egy isteni Pavlovával lepett meg bennünket” – mesélte Stohl Vica, András felesége.

A karácsonyt azonban egy szomorú esemény is beárnyékolta idén. A színész édesanyja, Erzsébet májusban hunyt el, így ez volt az első év, hogy nélküle ünnepelt a család. „Édesanyám mindig sütött nekünk. Ez volt az első év, hogy nem lett tőle bejgli az asztalunkon. Rebeka úgy döntött, megőrzi a mama emlékét, és ezentúl ő készíti majd el nekünk. Nagyon sokat jelent ez számomra” – vallotta be a story.hu-nak Stohl András.

A karácsonyi hagyományok azonban nem csak a finom ételekről szólnak náluk. Vica számára a gyermekkori emlékei is meghatározóak. A szüleivel és két testvérével gyakran körbeállták a karácsonyfát, s csillagszóróval a kezükben énekelték el együtt a Kiskarácsony, nagykarácsonyt. Ezt ma már ő is továbbviszi. „Ma már nem én vagyok a legnagyobb karácsonyrajongó, elveszik a dolog lényege a sok csillogás között, pedig emlékszem, gyerekkoromban engem is rabul ejtettek a fényei, a hozzám képest óriási méretű fa, amely alatt olykor éjszaka elaludtam. Szenteste elkezdtük a nagy társasjátékpartit, amit a testvéreimmel az egész téli szünetben képesek voltunk folytatni” – emlékezett vissza Stohl Vica.