Nyolcvannégy éves korában, szerdán hajnalban meghalt Vekerdy Tamás – közölte a pszichológus, író családja. Idén tavasszal Vekerdy azt mondta, egész életében a szabadságra törekedett. Mostanában már nem tett mást, mint sétált, olvasott, és elment előadásokat tartani. „Ha megkérnek, mindenféléket csinálok, mintha még élnék, de ez csak a látszat. Miért kéne olyan sokáig itt maradni?” – mondta áprilisban.

Egész életében szabadságra törekedett

Hirdetés

Vekerdy Tamás pszichológus, író 1935. szeptember 21-én született Budapesten. Egyetemi tanulmányait az ELTE jogi karán végezte 1954–1958 között. Ezután a BTK pszichológia szakát is elvégezte 1962–1967 között. Mérei Ferenc és Nemes Lívia szemináriumaira 1971–1976 között járt.

Házitanító volt 1958-tól 1960-ig, illetve a Nemzeti Színház statisztája. A Család és Iskola külső, majd belső munkatársa volt 1959–1969 között. A Színház- és Filmművészeti Főiskola óraadó pszichológia tanára volt 1969–1972 között. A IX. és a III. kerület Nevelési Tanácsadó pszichológusa volt 1972–1983 között.

Vekerdy Tamás író- pszichológus / FOtó: Csiszár Goti / Goti Photography

1983-tól az Országos Pedagógiai Intézet főmunkatársa, 1990–től tudományos tanácsadója, 1995-től 1998-ig szeniora volt. 1992–1998 között a Miskolci Egyetem neveléstudományi tanszékén docens. 1998-tól a Pedagógus-továbbképzési Módszertani és Információs Központ alternatív továbbképzési igazgatója. 1987–1991 között Solymáron a magyarországi Waldorf-óvoda és -iskola megszervezésében vett részt. 1991 óta a nappali Waldorf-tanárképzés szervezője és vezetője.

1990-től az iskolázás szabadsága Európai Fórumának közép-európai szóvivője, 1993–1997 között alelnöke volt. 1998-tól az Eötvös József Szabadelvű Pedagógiai Társaság elnöke.

1998-tól a Magyar Művelődési Társaság elnökségi tagja. 1991-től a budapesti magisztrátus tagja. 2018-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia címzetes tagja.

A magyar oktatás problémái – Vélemény / ContextUs

Évek óta érzem úgy, hogy hazánk oktatásának a lényege minitudósok komplett generációját kinevelni. Tangensek és kotangensek, endoplazmatikus retikulum fogalmak és komplett államberendezkedések modelljei repkednek fejmagasságban. Mindez azzal a hazug magyarázattal, hogy ezek mind az általános műveltség részei, mindre szükségünk lesz az életünk során és ebből adódóan mindent tudnunk kell.

Kamaszkorában hobónak, azaz írónak és világcsavargónak készült, de apja kívánságára 1958-ban jogászdiplomát szerzett. „Bedugtam a fülemet viasszal, és olvastam a pad alatt Galsworthy Forsyte sagáját” – mondta a HVG hetilapnak három évvel ezelőtt.

Nevelési tanácsadókban, gyermekpszichológiai rendelőkben szerzett tapasztalatai nyomán érett meg benne a felismerés: a magyar óvoda- és iskolarendszer „gyilkolja a gyerekeket”.

A nyolcvanas években kezdte tanulmányozni a külföldi Waldorf-gyakorlatot; részt vett a solymári Waldorf-iskola megalapításában. Munkája nyomán létrejött a Waldorf-tanárképzés is. Vekerdy Tamás élete során számos díjat nyert, többek között Kiváló Munkáért díjjal jutalmazták 1985-ben, Budapestért díjat kapott 2000-ben, 2014-ben pedig Hazám-díjas lett.

Halálhírét a Facebook-oldalán is megerősítették.

Security Check Required

No Description

Soha nem a tananyag a lényeg

Vekerdy Tamás sosem rejtette véka alá a véleményét az oktatási rendszerrel kapcsolatban. Mint mondta idén nyáron is a HVG-nek, jelenleg

nem a világra nyitott embereket képezünk, holott évek óta tudjuk, hogy három dologra lesz szükség a jövőben: kreativitásra, kritikai érzékre és vállalkozókedvre. Ehelyett mi beszabályozott, füttyre indítható, fegyelmezett szolgahadat képezünk.

Többször is kifejezésre juttatta, hogy ellenezi, mi több “baromságnak” tartja az osztályozást, mondván: soha nem a tananyag a lényeg. Egy 2015-ös interjúban pedig azt mondta, “az iskola jelenlegi formájában megbetegíti a gyerekeinket.”  Szerinte a központosított állami iskolarendszerrel négy évvel ezelőtt az „abszurd uralma” köszöntött be az intézmények és a családok életébe. Gyerekek, szülők és pedagógusok egyaránt prés alatt vannak. A szakember azt mondja, ebben a helyzetben a szülőnek a szokásosnál is nagyobb a felelőssége.

Hirdetés