A titkos miselátogatások és a józanság felbomlása
Meghan O’Gieblyn amerikai esszéíró Will and Attention című új kötetében megrázó őszinteséggel számol be arról, hogy tizenegy évnyi absztinencia után miként esett vissza az alkoholizmusba. A szerzőt a Michigan-tó partján, fundamentalista keresztény közösségben nevelték, és korábban lelkészi pályára készült.
A Chicagóban a Moody Bible Institute hallgatójaként tanult szerző felnőttként elhagyta a hitét, ám 2018 tavaszán hirtelen úgy érezte, hogy „hatalmába kerítette a megmagyarázhatatlan, mégis határozott vágy, hogy imádjon valamit”.
Ekkor tévedt be a középnyugati lakóhelyén álló Szent Mária katolikus templomba, amelyről maga is megjegyzi, hogy „egy nagy és gyönyörű templom a városunk felőli oldalon”, és ahol titokban kezdte látogatni az aranyló fényben úszó szertartásokat.
A liturgia és a papi öltözékek lenyűgözték az írót, miközben elmondása szerint „a niceai hitvallás értelmetlen, ráolvasásszerű ismétlődése” ragadta magával a szertartásokon. James Wood szerint ez az élmény Emma Bovary titkos eksztázisára és a Madame Bovary érzékiségére emlékeztet, ami a rejtőzködés miatt kísértetiesen felidézte a korábbi alkoholizmus dinamikáját.
Amikor végül bevallotta férjének, Barrettnek, hogy újra inni kezdett, a férfi a titkolózást a hűtlenség egy formájának nevezte, hozzátéve, hogy a titkos miselátogatások jelentették az első igazi hűtlenséget. Az intézményes valláshoz való visszatérés feloldotta a védőhálót, miközben elhanyagolta felépülési csoportjait.
A szerző korábbi elismert műve, a God, Human, Animal, Machine után ezúttal nem a technológiát, hanem a belső kényszerek anatómiáját állította a középpontba. A visszaesés pillanatai mögött egy olyan intellektuális és spirituális válság húzódott meg, amely messze túlmutatott a megszokott önvallomásokon.
Az íróasztala fölötti falon ott függött a francia gondolkodó, Simone Weil egy mondata, amely a könyv címét is ihlette.
