A vállalati automatizáció rejtett csapdája
Ahogy korábban beszámoltunk róla, a mesterséges intelligencia fejlesztése lendületet vett, ám a gazdaság többi részében még nem indult el a tömeges automatizáció. Mindeközben a vállalatok vezetése az automatizáció bevezetésekor elsősorban a költségcsökkentésre és a profitmarzsok növelésére koncentrál. Egyéni cégméretben a gépek alkalmazása ésszerű és elkerülhetetlen lépésnek tűnik a piaci versenyben.
Az arXiv felületén megjelent elméleti közgazdaságtani modellek azonban kimutatják az úgynevezett leépítési csapda mechanizmusát. A tanulmány szerint a cégek elkönyvelik a költségmegtakarítást, de az elbocsátások miatt kieső lakossági vásárlóerő kárát a versenytársakra és a szélesebb gazdaságra hárítják.
Ha sok vállalat egyszerre lép erre az útra, a fogyasztói bázis szűkülése az egész piacot maga alá temetheti. A rövid távon megtakarított bérköltség így makrogazdasági szinten kereslethiányként csapódik vissza.
Emiatt a technológiai átállás társadalmi költségei messze meghaladják a szűk GDP-szemléletet. A jólét, az emberi boldogság és a szociális biztonság szintjén jelentkező terheket a gazdasági mutatók nem képesek pontosan mérni.
A döntéshozók így olyan helyzet elé kerülnek, ahol a tisztán piaci logika nem veszi figyelembe a lépések közvetett, romboló hatásait. Ez a feszültség alapvetően kérdőjelezi meg a jövőbeli szociális hálók működőképességét.
A válságra adott legnépszerűbb javaslat, a feltétel nélküli alapjövedelem mögött azonban megbújik egy súlyos hiányosság. Ez a modell ugyanis nem képes pótolni azt az összetett funkciót, amit a fizetett állások betöltenek.
