A képviselők felálltak, a Mi Hazánk padsora nem mozdult
Gyöngyösi István, a Tisza Párt képviselője az augusztus 2-i roma holokauszt emléknapja alkalmából szólalt fel az Országgyűlésben. Beszéde után arra kérte a jelenlévőket, hogy felállva, néma csenddel emlékezzenek meg a nácik által meggyilkolt roma áldozatokról.
A Tisza, a Fidesz és a KDNP politikusai felálltak, Gyöngyösi felszólalását a korábbi kormánypártok képviselői is megtapsolták. A Mi Hazánk padsorában azonban mindenki ülve maradt: Apáti István a fejét vakarta, Dúró Dóra pedig a telefonját használta.
Az emléknap az Auschwitz-Birkenauban működő roma családi tábor felszámolásának évfordulója. A náci SS 1944. augusztus 2-ról 3-ra virradó éjszaka roma férfiak, nők és gyermekek ezreit gyilkolta meg a gázkamrákban. Az Auschwitz-Birkenau Emlékhely összefoglalója szerint a tábor fennállása alatt több tízezer roma és szinti embert deportáltak oda.
Kapcsolódó cikk
Tony Gatlif Korkoro című filmjében egy roma család hiába próbál alkalmazkodni a megszállt Franciaország egyre szigorúbb szabályaihoz. A hatalom előbb az utazásukat korlátozza, majd nyilvántartja, bezárja és kiszolgáltatja őket az üldözésnek. A film egyik legerősebb felismerése, hogy a kirekesztés nem a végső erőszakkal kezdődik, hanem azzal, amikor a többségi társadalom nem tekinti saját ügyének, ami egy kisebbséggel történik.
Toroczkai szerint nem az áldozatoknak szólt az ülve maradás
Bujdosó Andrea, a Tisza frakcióvezetője a parlamenti szünetben odament a Mi Hazánk képviselőihez, és azt mondta nekik, szégyelljék magukat. Magyar Péter később felszólalásban nevezte megdöbbentőnek, hogy a párt politikusai nem csatlakoztak a megemlékezéshez.
Toroczkai László azzal indokolta döntésüket, hogy Gyöngyösi kérése szerintük megsértette a házszabályt. A Mi Hazánk álláspontja szerint egy felszólaló képviselő előzetes egyeztetés nélkül nem kérheti ilyen főhajtásra az Országgyűlést. Toroczkai hozzátette, minden olyan áldozat előtt fejet hajt, akit származása miatt gyilkoltak meg, és egy szabályosan kezdeményezett megemlékezéshez csatlakoztak volna.
A levezető elnök ezzel szemben azt mondta, bár a gesztust valóban nem egyeztették előre, a képviselők nagy része támogatta, így nem történt házszabálysértés. A vitából rendkívüli házbizottsági ülés lett, majd a frakciók konszenzussal úgy döntöttek, hogy a következő plenáris ülés elnöki megemlékezéssel kezdődik.
A Mi Hazánk magyarázata elválasztja a szándékot a látványtól: állításuk szerint nem az áldozatok emlékét utasították el, hanem az eljárást. Egy megemlékezésnél azonban maga a gesztus is jelentést hordoz. A néző nem egy későbbi jogértelmezést látott, hanem 6 ülve maradó képviselőt, miközben mindenki más felállt a meggyilkolt emberek emlékére.
A Korkoro arra emlékeztet, hogy a roma üldöztetés története sokáig éppen az ilyen távolságtartás miatt szorult ki az európai emlékezetből. Mindig akadt fontosabb szabály, sürgősebb vita vagy kényelmesebb hallgatás.
A házszabályt másnap is lehetett volna értelmezni. Az 1944-ben meggyilkolt emberek emléke előtt abban az egy percben lehetett felállni.