Az Antigoné konfliktusa nem arról szól, hogy szükség van-e törvényekre. Kreón rendelete világos, az állam működésének logikája pedig látszólag következetes. Antigoné mégis eltemeti a testvérét, mert szerinte létezik olyan erkölcsi kötelesség, amelyet egy rossz vagy rosszkor alkalmazott szabály nem írhat felül.
A Parlamentben nem tragédia játszódott, és a résztvevők sem azonosíthatók Szophoklész szereplőivel. A konfliktus szerkezete mégis ismerős: mit tesz egy politikus, amikor egy kegyeleti gesztus nincs benne az előre elfogadott forgatókönyvben?
A padsorban maradás is politikai állítás lett
Gyöngyösi István, a Tisza képviselője a roma holokauszt emléknapjáról beszélt az Országgyűlésben. A felszólalás után a Tisza, a Fidesz és a KDNP képviselői felálltak, majd egyperces csenddel emlékeztek az áldozatokra. A Mi Hazánk politikusai a helyükön maradtak – derül ki a HVG tudósításából.
Toroczkai László magyarázata szerint az állva történő megemlékezést előre kellett volna jelezni és egyeztetni. A pártelnök azt mondta, fejet hajtanak minden meggyilkolt és üldözött ember előtt, elítélik a népirtásokat, ülve maradásuk egyik oka azonban az állítólagos házszabálysértés volt. Magyarázatában a Tisza korábbi parlamenti eljárásait is bírálta.
Ez a kiegészítés különösen fontos: Toroczkai nem állította, hogy kizárólag technikai akadályról volt szó. A kegyeleti pillanatot egy aktuális pártpolitikai konfliktus részévé tette. A gesztust így nemcsak egy eljárási kifogás, hanem a Tiszával szembeni tiltakozás is felülírta.
A házszabály nem tiltotta meg a felállást
A történetet tovább gyengíti, hogy az ülést vezető Hallerné Nagy Anikó később azt mondta: a megemlékezést valóban nem egyeztették előre, de mivel a képviselők többsége elfogadta a kezdeményezést, nem történt házszabálysértés. A vita után összehívták a házbizottságot, a következő plenáris ülés pedig már egy hivatalosan egyeztetett megemlékezéssel kezdődött.
Kapcsolódó cikk
A szabályoknak természetesen van jelentőségük: nélkülük a parlamenti ülés könnyen politikai színházzá változhat. De nem mindegy, hogy az előírásokat a méltóság védelmére vagy egy elemi emberi gesztus elutasításának magyarázatára használják.
Az Antigonéban Kreón nem azért bukik el, mert nem ismeri a törvényt, hanem mert nem ismeri fel a határát. A roma holokauszt áldozataira való emlékezéskor sem azt jegyzi meg a nyilvánosság, melyik bekezdés alapján kellett volna előzetesen szólni. A kép marad meg: szinte mindenki felállt, néhány képviselő pedig ülve maradt. A házszabály rendezheti a megemlékezés menetét, de nem veheti át az ember lelkiismeretének helyét.