Idén február 29-én az Akváriumban lépett fel a Milky Chance. A koncert előtt egy szűk szobában próbáltak vagy kiugrottak az előtérbe egy gyors cigire, illetve elcsevegni pár ismerős arccal. Az interjú közben is elképesztően lazán, fesztelenül beszéltek az új albumjukról, a turnéjukról, a környezettudatos lépéseikről, de sokat mosolyognak az őket ért kritikákon és nevetve mesélnek az esetleges hibázásaikról.

ContextUs: A legújabb lemezetek, a Mind the Moon egy teljesen új hangzást és hangulatot kapott, a portugál folkot kevertétek az electro-poppal. Teljesen más ez, mint a tőletek megszokott alternatív rock. Miért pont a portugál zene sajátosságai felé fordultatok, mondjuk a német helyett?

Clemens Rehbein: Az igazság az, hogy a portugál zene csak egy a rengeteg stílus és műfaj közül, amik hatással vannak ránk. A világ országait járva különböző hangzások ragadtak ránk, ez pedig érezhető az új album dalain is. Imádjuk az európai, azon belül a portugál dallamokat, de szerettük volna, ha a számokban visszaköszön egy kis afrikai hangzás is. Mivel több fajta műfajnak hódolunk, teljesen természetes, hogy a kedvenceinket az albumunkba is belecsempésszük.

ContextUs: 2013-ban robbantatok be a Stolen Dance-szel, amin jelenleg 544 millió megtekintéssel büszkélkedik a Youtube-on. Az új albumon dolgozva nem éreztetek nyomást, hogy ezt a sikert nehezen tudjátok majd túlszárnyalni?

Phillip Dausch: Ha az új albummal az lett volna a célunk, hogy túlszárnyaljuk az ezek szerint legnépszerűbb dalunkat, bizonyára hatalmas nyomásnak éltük volna meg a munkafolyamatokat. De egyáltalán nem ez lebegett a szemünk előtt.

C. R.: És tényleg ekkora hallgatottságunk van? Mit mondtál, mennyi?

ContextUs: Igen, a Stolen Dance hivatalos videóklipjén 544 millió megtekintésetek van a YouTube-on. Ezek szerint nem szoktátok követni a rajongóitok számát, a követőiteket vagy a feliratkozókat?

C. R.: Én néha szoktam csekkolni pár dalunk klipjének nézettségét, de különösebben nem tartom számon. Nem ez a lényeg. A zenénket nem arra használjuk, hogy követőket cserkésszünk, hanem arra, hogy kifejezzük magunkat, illetve adjunk valamit az embereknek.

Ahogy egyre mélyebbre és mélyebbre ássuk magunkat a dalírásban, a zenei önkifejezésben, úgy leszünk mi is egyre jobb zenészek. És ez az, ami igazán teljessé tesz, nem pedig a nézettség szám.

De persze minden hozzáállás kérdése.

P. D.: Én mondjuk tudom, hány követőnk van, de arról fogalmam sincs, hogy a dalainknak mekkora nézettsége van YouTube-on. A Stolen Dance népszerűségét pedig már csak azért sem figyelem, mert akkor tényleg éreznék egy kis nyomást. (nevet)

ContextUs: A Mind the Moon album Daydreaming száma a második hivatalos együttműködésetek egy másik előadóval Tash Sultanával. Minek a hatására döntöttek úgy, hogy egy kis kihagyás után újra kollaboráltok egy másik énekessel?

P. D.: Tash-t ismerjük már egy ideje, imádjuk egymás zenéjét. Úgy éreztük, az ő stílusa nagyon passzolna az új albumunk hangulatához, így megkértük, egy szám erejéig dolgozzon velünk. Meg hát mindig elképesztően jó embereket megismerni a dalokon keresztül.

C. R.: És valljuk be, fontos kapcsolatokat is építeni. Amikor elkezdtünk zenélni senki nem ismert minket és mi se ismertünk senkit. (nevet)

ContextUs: A Diamondback kritikája szerint a Fado hangzása ugyan kellemes, illetve a portugál zenei vonások miatt egyedi, a szöveg mégis érthetetlen és tartalmilag ismétlődő. Valóban rejtélyes szövegről van szó, tele utalásokkal, és a portugál fado kifejezés sem mindenki számára egyértelmű. Minek köszönhető ez a misztikusság?

C. R.: A portugál fado egy zenei stílus, mi ennek megfelelően írtuk és komponáltuk a dalt. Ennek köszönhető az ismétlődés és a rejtélyesnek mondható melankolikusság.

P. D.: Azt is mondhatnánk, hogy olyan, mint a jazz, csak szerintem a fado kicsit szebben hangzik. (nevet)

ContextUs: Az album számainak dallamai nagyon hasonlóak egymáshoz, ami akár egyhangúnak is tűnhet. Tudatos volt ez a hasonlóság vagy eredetileg máshogy képzeltétek el a lemezt?

P. D.: A monotonitás egy stílus is, ez pedig igazából bármelyik zenei albumról elmondható. Ha végighallgatsz egy Queen-albumot, a végére az is unalmas lehet.

De a Mind the Moon dallamaira szűkítve a kérdést sem gondolnám, hogy monotonok vagyunk.

A számok dallamai rendkívül változatosak, hangulatilag is sokkal színesebbek, mint mondjuk a legelső lemezünk.

C. R.: A dallami és hangulati különbségek akkor érződnének a leginkább, ha az összes számunkat más énekes adná elő.

Itt a Milky Chance új dala, de azért nem minden tejes körülötte

Mielőtt belemennénk a kételkedésünk tárgyába, el kell mondanunk, hogy ez lesz a második stúdió albuma a bandának. A debütlemezt 2013-ban adták ki Sadnecessary címen. Azonnal berobbant a köztudatba. Legismertebb daluk a Stolen Dance, a Down By The River és a Stunner. Ám végre három évvel később meglep a Milky Chance minket egy újabb koronggal.

ContextUs: A Daily Free Press szerint pár számotokat csak a szövegeitek figyelmen kívül hagyásával érdemes élvezni. Inkább a dallammal akarjátok elkápráztatni a közönséget vagy azért fontos a szöveg is?

C. R.: Mi szeretjük a szövegeinket! (nevet)

P. D.: Ez elképesztően szubjektív, és nincs is ezzel semmi baj. Ezért a Daily Free Press megjegyzését még kritikaként sem tudnám felfogni. Igen, vannak olyan dalok, amiket én is a szöveg értelmezése nélkül is gond nélkül tudok élvezni, ilyen például a portugál zene. Nem teljesen értem, miről énekelnek, de így a dallamokban annál inkább el tudok mélyülni. Ha pedig azt akarom, hogy adjon számomra valamit a szöveg is, akkor rááldozom az időt arra, hogy megfejtsem azt. Számomra egyértelmű, hogy a Daily Free Press cikkének írója nem szánt elég időt arra, hogy megértse a szövegeinket, ami azt sugallja, hogy nem is akarja.

ContextUs: Új dalokat írni, létrehozni a Mind the Moon albumot, turnézni, utazni és, mint ahogy nemrég bejelentettétek különösen nagy hangsúlyt fektettek arra is, hogy a munkátok során környezetbarát megoldásokat alkalmazzatok. Bizonyára nem könnyű feladat mindezt kivitelezni. Milyen lemondásokkal jár ez a környezettudatosság a munkátok során?

C. R.: Nap mint nap rengeteg döntést kell meghoznunk, akár legyen szó a zenekarról vagy a környezetvédelemről. Utóbbira már van egy külön menedzserünk, ő talán még több időt tölt az öko-tevékenységeink szervezéseivel és analizálásával, mint mi. Azt azonban közösen döntjük el, hogy végül milyen programokban veszünk részt, és mibe mennyi pénzt fektetünk.

P. D.: Nem mondanám, hogy ezek áldozatok vagy lemondások, számunkra ezek a tevékenységek inkább erőfeszítések.

Erőfeszítés, pont azért, hogy a klímaváltozás ne forduljon egy teljes katasztrófába, mert akkor kell majd igazán nagy áldozatokat hoznunk, amikor már megtörtént a baj.

Az egész csak hozzáállás kérdése, így minden a környezet érdekében született döntés egy jó ügy érdekében történik, és mindez nem arról szól, hogy megfosztjuk magunkat valamitől.

Sadnecessary

Provided to YouTube by music.Faktory Sadnecessary · Milky chance sadnecessary ℗ 2010 ℗ 2013 Lichtdicht Records GmbH, under exclusive license to Neon Records …

ContextUs: Létrehoztatok egy second-hand-merchet is a rajongók számára. Pontosan, hogyan próbáljátok környezettudatosságra ösztönözni a közönségeteket?

C. R.: Minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy segítsünk: pénzt adományozunk faültetésre, lehetőséget biztosítunk a rajongóknak az újrahasznosításra, nem egy figyelemfelhívó posztunk volt az erdőtüzekről, és pár nappal ezelőtt pedig szemetet szedtünk Zürichben.

P. D.: Nem akarunk senkit se a környezettudatosságra tanítani, sokkal inkább az a célunk, hogy megosszuk a tapasztalatainkat, a tevékenységeinket másokkal.

Ezáltal létrejön egy diskurzus a rajongók és köztünk, mondhatni teremtettünk egy biztonságos légkört. Tudunk ösztönözni másokat, de mi is rengeteg tanácsot kapunk a követőinktől.

Arról nem is beszélve, hogy a környezetvédelemre való fokozott figyelem mennyire szokatlan és újszerű lépés a zeneiparban. De szerintem ebben van potenciál.

ContextUs: Turnéztatok Ausztráliában is, Sydney és Melbourne volt az egyetlen kontinensen kívüli koncerthelyszínetek. Van ennek bármi köze a Milky Change-hez és Ausztrália jelenlegi környezeti helyzetéhez?

P. D.: Természetesen nem mondhattunk nemet arra a lehetőségre, hogy Ausztráliában is koncertezzünk, részben a Milky Change miatt sem. De nyilván vannak egy sötét oldala is, hiszen el is kell utazni a kontinensre, hogy némiképp mi is segíteni tudjuk a kialakult helyzeten. Ez a kontraszt talán minden ember életében és tettében jelen van. Nem tudsz úgy jót tenni, hogy az egy másik nézőszögből ne tűnjön helytelennek. Az utazással nem tettünk jót a környezetnek, de a célunkig valahogy el kellett jutni. Emiatt sokszor felettünk is ítélkeznek, de nem szabad ezzel foglalkozni.

ContextUs: Érdekes, hogy nem csak népszerű koncerthelyszíneken vagy felsőkategóriás fesztiválokon léptek fel, hanem egészen eklektikus terepen is jól érzitek magatokat. Ez azonban olykor a technikai hibák lehetőségét is jelenti. Hogyan tudjátok kezelni a koncerthelyszínek esetleges hibáit vagy felkészületlenségét?

P. D.: A turné közben nap mint nap új körülményekkel kell szembesülnünk és azokhoz alkalmazkodnunk. A kis szervező csoportunk tizenkét főből áll, így mindenkinek megvan a maga feladata és azzal foglalkozik. Ez némiképp megkönnyíti ezeket a helyzeteket. Minden nehézség ellenére igyekszünk király bulikat csapni. Igen, volt már olyan, hogy egy szar koncerthelyszínen kellett zenélnünk, de nem panaszkodtunk. Mi csak zenélni mentünk. És van olyan is, hogy mi rontunk el valamit, de ezen egyszerűen csak mosolyogni kell.

CV

A Milky Chance 2012-ben alakult a németországi Kasselben, Clemens Rehbein (vokál, gitár) és Phillipp Dausch (basszus, ütős, gitár) együttműködése következtében. Első daluk, a Stolen Dance 2013 áprilisában debütált, ugyanebben az évben mutatták be első albumukat a Sadnecessaryt is. A tavaly novemberben bemutatott, harmadik lemezükkel turnéznak 2020-ban. Budapesten február 29-én léptek fel az Akvárium Klubban.