Kettős identitás és a megszokott magyar alkotógárda
Nemes Jeles László a 24.hu-nak adott interjúban kifejtette, hogy tizenkét és huszonhat éves kora között Franciaországban élt, ami meghatározta látásmódját. A rendező elmondása szerint egyszerre építkezett a francia és a külső szemlélői nézőpontból, ami elengedhetetlen volt új filmje megvalósításához.
„Büszke is voltam rá, hogy megtanultam franciául annyira, hogy észre sem veszik, nem vagyok francia. Sokat tanultam a francia történelemről, jól ismerem őket” – fogalmazott a lapnak Nemes Jeles László.
A produkcióban a nemzetközi terep ellenére sem mondott le a hazai munkatársakról. Kiemelte, hogy filmkészítői kötődései Magyarországhoz láncolják, így nem merült fel komolyan, hogy tartósan áttegye székhelyét a francia filmiparba.
„Filmes szempontból Magyarországon szocializálódtam. Itt vannak azok a szakmai szövetségeim, amelyek igazán erősek, és nem is szeretném, ha erodálódnának. Ezért csináltam a Moulint is a magyar kreatív stábommal” – tette hozzá a rendező.
A stábban olyan állandó alkotótársak vállaltak kulcsszerepet, mint Erdély Mátyás operatőr, Zányi Tamás hangmester és Politzer Péter vágó, a munka pedig három nyelven zajlott a forgatáson.
A francia belpolitikai helyzetet mérlegelve azonban egy olyan ország képe rajzolódott ki előtte, amely 1989-es befogadása óta drámai szociális változáson ment keresztül. Mi vezetett odáig, hogy a hétköznapok szintjén tapasztalja meg ezt a lecsúszást?
