A Nemzeti Filmharmonikusok művészei Budapesten írnak zenetörténelmet

A spanyol eredetű családból származó francia romantikus Lalo nevét hazáján kívül leginkább a Spanyol szimfónia és a Namouna című balett tette ismertté, a francia és a nemzetközi közönség számára egyaránt azonban egyértelműen az Ys királya számít legnevezetesebb művének.

Az 1875-ben befejezett, majd csupán 1888. május 7-én, az Opéra Comique előadásában a Théâtre Lyrique-ban, Párizs Place du Châtelet területén debütált háromfelvonásos opera nagyszabású, lebilincselő breton legendát dolgoz fel, méghozzá igencsak váratlan zenei megoldásokkal és francia népzenei motívumokkal is tarkítva.

A mitikus történet, amelyben szerelem és háború, ármány és önfeláldozás motívumai keverednek, Wagner grandiózusságát, drámai magasságait és mélységeit is eszünkbe juttathatja, miközben a muzsika harmónia- és dallamvilága, szenvedélyének hőfoka sem mentes a nagy német kortárs hatásától.

A markáns stílusjegyek továbbá a Faust operai feldolgozásával világhírűvé váló Charles Gounod inspirációjának nyomait is magukon viselik, és az elemzők, illetve zenetörténészek szerint Debussy életműve, pontosabban pedig a Pelléas és Mélisande opera felé mutatnak előre.