Száznégy oldalas levéltári dosszié bizonyítja a megfigyelést
A politikus a teljes tisztázás érdekében 2005 júniusában hivatalosan kikérte a rá vonatkozó összes fellelhető dokumentumot az illetékes intézménytől. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára átfogó vizsgálat után bocsátotta rendelkezésére a fennmaradt anyagokat.
Az archívumból előkerült, terjedelmes, 104 oldalas irategyüttes tartalma alapvetően más megvilágításba helyezi a történteket, mint amit a puszta névsor sugallna. Az iratok tanúsága szerint ugyanis Nógrádi a rendszer célkeresztjében állt.
A levéltári anyagok azt igazolják, hogy a Kádár-korszak állambiztonsági szervei valójában őt figyelték meg és tartották szemmel éveken keresztül. A dossziéban részletes jelentések sorakoznak az ő tevékenységéről és kapcsolatairól.
„Tehát nem én jelentettem, hanem rólam jelentettek. Határozottan kijelentem: soha nem végeztem besúgói tevékenységet, senkiről nem írtam jelentést. A becsületem és a családom jó hírnevének védelme megköveteli, hogy a teljes igazság nyilvánosságot kapjon” – fogalmazott a KDNP korábbi alelnöke.
A levéltári kutatások és a történész szakma megállapításai ráadásul azt is világossá teszik, miért vezethetnek félre a most közzétett adatbázis egyes bejegyzései.
A mágnesszalagok és nyilvántartások alapján felállított lista hitelességét az is megkérdőjelezi, hogy mintegy 160 megfigyelt személy neve tévedésből szerepel benne. Miért nem jelenthet így önmagában bizonyítékot a 6-os karton?
