Egymillió dolláros tét és szigorú ellenőrzési protokoll
A Navier–Stokes-probléma a Clay Matematikai Intézet által még a 2000-es évben kitűzött hét Millenniumi Díj-probléma egyike. Az intézet mind a hét alapvető matematikai talány megoldójának egy-egy millió dolláros jutalmat ajánlott fel a szigorú szakmai feltételek teljesülése esetén.
A hivatalos elismerés elnyerése azonban nem automatikus, és még egy hibátlan számítási levezetés sem váltja ki a szükséges eljárást. A Clay Matematikai Intézet szabályzata szerint a benyújtott bizonyításnak legalább kétéves, szakmai folyóiratokban zajló nyilvános bírálati és ellenőrzési folyamaton kell átesnie a díj odaítélése előtt.
A gép által felmutatott eredmények azért is váltottak ki hatalmas megdöbbenést, mert korábban a legelismertebb tudósok is kizárták ezt a forgatókönyvet. A híres francia matematikus, Alain Connes korábban határozottan úgy vélekedett, hogy „ezek a Millenniumi Díj-problémák teljesen elérhetetlenek a számítógépek számára”.
A szkepticizmust eddig az táplálta, hogy az ilyen típusú feladványok nem mechanikus számolást, hanem mély konceptuális ugrásokat és teljesen új matematikai fogalmak megalkotását követelik meg. A számítógépes módszereket a szakértők évtizedeken át csupán segédeszköznek tartották, nem önálló elméletalkotónak.
A mostani áttörés azonban azt jelzi, hogy a mesterséges rendszerek képesek voltak átlépni a korábban kőbe vésettnek hitt korlátokat. A megoldás módja viszont azonnal éles vitát robbantott ki a világ vezető egyetemein dolgozó kutatók között.
A kutatói elit reakciója azonban nem maradt meg az egyetemi folyosók szintjén. Hugo Duminil-Copin vezetésével a tudományterület legelismertebb tudósai egy közös, rendkívüli nyilatkozatba foglalták aggodalmaikat.
