Szakmai és nemzetbiztonsági ellenállás a minisztériumokban

A döntést követően a Honvédelmi Minisztérium és a Külgazdasági és Külügyminisztérium képviselői határozottan tiltakoztak a beruházás magánkézbe adása ellen. Érvelésük szerint a feladattal megbízott cég nem rendelkezett a szükséges nemzetbiztonsági minősítésekkel, ami elfogadhatatlan kockázatot jelentett egy katonai és kommunikációs célú rendszernél. A tárcák tisztviselői amiatt is aggódtak, hogy a vállalat magántőkealapokra épülő tulajdonosi szerkezete átláthatatlan volt.

A szaktárcák álláspontja szerint ez az átláthatatlanság elvágta volna a magyar műholdrendszert a NATO közös védelmi hálózatába történő bekapcsolódástól. Orbán Viktor azonban félresöpörte a szakmai érveket. A belső ellenállást megtörve 2024 januárjában az űripari fejlesztések felügyeletét elvette a külügyi tárcától, és átcsoportosította a Nagy Márton vezette Nemzetgazdasági Minisztériumhoz, ahol a 4iG már akadálytalanul tárgyalhatott.

A nagy állami megrendelések és a magánérdekek összefonódása kapcsán Martin József Péter, a Transparency International Magyarország ügyvezető igazgatója úgy fogalmazott, hogy „Ez végül is nem egy akkora nagy elvárás, a nyugati országokban ez a jellemző. Csak nálunk ez nem így volt.” A szakértő hozzátette: „Biztos vagyok abban, hogy ezt is tanítani fogják később az egyetemeken, amikor a rendszerszintű korrupciónak, az államfoglalásnak az egyes eseteiről beszélünk, mert teljesen egyértelmű, hogy itt az államközeli vállalkozók és a magyar állam összejátszott ebben az ügyben.” A tárcaváltás után három különálló szerződést véglegesítettek, ám a megállapodások olyan előlegfizetési konstrukciót tartalmaztak, amely példátlan terhet rótt a költségvetésre.