Orbán Viktor, az elhúzódó kormányzati ciklusok alatt szisztematikusan és tudatosan tarolta le a tőle jogilag független intézményeket az országban. A miniszterelnök a kétharmados parlamenti többség birtokában lényegében teljesen a saját politikai akarata alá gyűrte a demokratikus közélet szempontjából elengedhetetlen szervezeteket, a pozíciókba pedig kivétel nélkül a hozzá lojális, hűséges bábokat ültette. Az államfők személyét is kizárólag pártpolitikai érdekek szerint cserélgette, ahogyan azt Novák Katalin elmozdítása és Sulyok Tamás kinevezése is mintaszerűen bizonyította a közelmúltban – írja a HVG a cikkében.
Az első kormányzati kudarc után megfogalmazott kövéri alapvetés, miszerint „kormányon voltunk, de hatalmon nem”, alapjaiban határozta meg a 2010 utáni politikai stratégiát. A jobboldali vezetés az úgynevezett „alkotmányos forradalom” jelszava mögé bújva módszeresen látott hozzá a klasszikus jogállami keretek és struktúrák lebontásához a mindennapokban. A hatalomtechnikai taktika részét képezte az a Kövér László által hangoztatott nézet is, amely szerint a fékek és egyensúlyok rendszere teljes egészében hülyeség, és semmi köze a valódi demokráciához.
Orbán Viktor egykor még határozottan védte az államhatalom korlátait
A miniszterelnök politikai pályafutásának korai szakaszában, még az 1990-es évek elején ellenzékből teljesen másként látta az alkotmányos berendezkedés szerepét. A politikus 1991-ben még nyilvánosan hirdette, hogy az Alkotmány és a bíróságok pontosan arra szolgálnak, hogy a mindenkori parlamenti többség működésének a határait világosan és érthetően kijelöljék. Az első választási bukása után, 2003-ban is úgy vélte, hogy mindig létezik egy olyan végső határ, amelyet egy felelős vezetőnek kötelezően tiszteletben kell tartania az intézkedései során. A 2010-es hatalomátvétel után azonban a gyakorlatban semmiféle jogi vagy intézményi korlátot nem tűrt meg maga mellett a kormányfő. Az államfői posztra Sólyom László helyett szándékosan azt a Schmitt Pált nevezték ki, aki nyíltan kijelentette, hogy nem gátja, hanem motorja kíván lenni a kormányzati törvényalkotási lendületnek. A politikai felelősségre vonástól való félelem miatt a kabinet a cinikus „meghosszabbítjuk Bicskéig” elv alapján működtette a törvényhozást az elmúlt 16 évben.
Az Alkotmánybíróság és a Kúria függetlenségét is egyoldalú módosításokkal törték meg
A legfelsőbb jogi fórum autonómiájának felszámolása érdekében a bírák létszámát mesterségesen felemelték 11-ről 15 főre, hogy a kormánypárti hívek biztos többségbe kerüljenek a testületben. Az elnök megválasztásának jogát elvették a szakmai bíráktól, és a kétharmados parlamenti többség hatáskörébe utalták, így kerülhetett a pozícióba a szervilis Sulyok Tamás, majd a mindent kiszolgáló Polt Péter is. Ha egy jogszabály még ezen a lojális szűrőn sem ment át, a kormány egyszerűen beemeltette azt a gránitszilárdságúnak nevezett, de tizenötször módosított Alaptörvénybe.
Kapcsolódó cikk
A bírósági csúcsszervek élére történő kinevezések szintén súlyos szakmai és jogi aggályokat vetettek fel a szakértők körében. Hack Péter jogászprofesszor tanulmányai rávilágítottak, hogy a Kúria, az Országos Bírósági Hivatal és a Legfőbb Ügyészség vezetőinek megválasztási módja szisztematikusan gyengítette a jogállamiságot, és kizárólag egy adott politikai irányzat érdekeit szolgálta. A Kúria elnöki székébe ültetett, bíróként korábban soha nem dolgozó Varga Zs. András nyíltan a „joguralom bálványa” ellen harcol, és az alkotmányt csupán politikai eszköznek tekinti.
James Madison amerikai alapító atya megfogalmazása szerint fékekre és ellensúlyokra azért van elengedhetetlenül szükség, mert a politikusok nem angyalok; ezzel szemben Orbán Viktor szerint ez a rendszer csupán egy amerikai találmány, amelyet Európa bizonyos szellemi középszerűség miatt vett át.
A független intézmények valódi szabadságának helyreállítása a legfontosabb feladat a demokratikus közélet szempontjából, függetlenül attól, hogy mekkora parlamenti többség áll velük szemben. Az Orbán által pozícióba helyezett vezetők a jövőben is a meglévő politikai akarat kiszolgálására törekednének, miközben a tisztségük megtartását mostantól álszent módon a jogállamiság legfőbb kritériumaként próbálják beállítani. A fékek és ellensúlyok rendszerének kiüresítése és a kézi vezérlésű államigazgatás működtetése hosszú távon tette próbára a hazai demokrácia ellenállóképességét.
Kapcsolódó cikk