A kazettás könyvtárszoba éjféli krumplissztrudelje

A hatvanpusztai birtok legeldugottabb szárnyában, a frissen viaszolt tölgyfa asztal felett vastag szódagőz terjengett. Orbán Viktor komótosan elé tolta a gőzölgő tálcát a vendégének.

– Péter, ha a Tiszát átengedem a Lajtán, ezt az utolsó posztot akkor is le kell törölnöd – mondta Orbán Viktor.

– Attól függ, Viktor, hogy a poloskázósra gondolsz, vagy amelyikben bűnözőnek neveztelek – felelte Magyar Péter, miközben lazított a nyakkendőjén.

– Mind a kettőre – dörmögte a miniszterelnök, majd az íróasztal sarkán feszengő Schiffer felé intett. – András, hozzál még egy szódát a szifonból, mert a srác teljesen kiszárítja a torkomat.

Schiffer András leplezetlen bosszúsággal tette le a bőrmappáját, és a karos székből felállva megragadta a horganyzott szódásszifont.

– Elképesztő, hogy a neoliberális populizmus és a populista államkapitalizmus képviselői egy tálca krumplissztrudel felett törlik el az alkotmányos elveket – jegyezte meg Schiffer, miközben teletöltötte a poharakat. – Én kizárólag a jogállami garanciák írásba foglalása miatt jöttem el, nem szódásfiúnak.

– Na látod, Péter, András már megint jogászkodik – legyintett Orbán. – Pedig a politikában nem a Btk. számít, hanem az, hogy a végén ki marad a gáton.

Magyar Péter beleharapott a süteménybe, ránézett az okostelefonjára, majd halványan elmosolyodott.

– A gátat már átmosta a tavaszi szél, Viktor – mondta Magyar Péter. – De ha tényleg visszavonod a vádakat, én törlöm a reggeli videót.

A szifon sziszegése közben Orbán előhúzott a zakója belső zsebéből egy szürke mappát, amire vastag filccel csak annyi volt írva: Facebook-jegyzőkönyv.