Orbán Viktor és Magyar Péter krumplissztrudel felett osztotta fel az országot, miközben Schiffer András a szódát hordta

A hatvanpusztai zebrák és a szódásszifon összecsapása

Magyar Péter az ablakhoz lépett, és elhúzta a sötétítőfüggönyt.

– Viktor, azok ott kint tényleg zebrák? – kérdezte meglepődve, a kertben legelésző csíkos állatokra mutatva.

– Azok nem zebrák, Péter – felelte Orbán nyugodt hangon, anélkül, hogy felnézett volna a krumplissztrudelről. – Azok csíkos pusztai lovak. A magyar génmegőrzési program legújabb eredményei.

– Jogi szempontból az egzotikus állatok tartása szigorú engedélyekhez kötött – szúrta be Schiffer, miközben felírta a jegyzettömbjére a kifejezést. – Különösen, ha a vadásztársaság jogi státusza tisztázatlan.

– Na, Látod, Péter? – nevetett fel Orbán. – András még a zebrára is felkészült a Btk.-ból. De mondok én neked valamit: ha a te szavazóid meglátják ezt a birtokot, azt fogják hinni, hogy ez egy nemzeti állatkert. És a nemzeti dolgokat a magyar ember szereti.

– Ezt azért a Facebook-közösségem másképp fogja értékelni egy élő videóban – válaszolta Magyar Péter, de már előhúzta a tollát a zakójából.

– Csak akkor csinálsz videót, ha a koalíciós megállapodást aláírtuk – szögezte le Orbán, és az asztal közepére tolta az okmányt.

Orbán elégedetten bicsentett, átnyújtotta az aranyozott töltőtollat, de a végső aláírás előtt még egyetlen feltételt feltett a kivilágított istálló ajtajában.