Bűnvadászok a folyosón
– Viktor, kérlek, ne drramatizáld a helyzetet! – tette le a kávéskannát Lévai Anikó. – Laci a múlt héten még a családi cégekről kiabált a parlamentben, most meg úgy tesz, mintha ő lenne az Országos Rendőr-főkapitányság.
– Mert ez a stratégiája, Anikó – lépett közelebb Rogán Antal, majd a falra szerelt monitorra mutatott. – Nézd meg ezt a diagramot! Amint Magyar Péter megemlíti a NER-es korrupciót, Laci azonnal feláll, és azt kiabálja: kérjél bocsánatot, te féreg!
– Szép magyar parlamenti hagyományok – bólogatott a kormányfő ironikusan. – Csak az a bajom ezzel, hogy a szavazók nem a szótárat nézik, hanem azt, hogy ki kit visz el a végén vezetőszáron.
– A látvány a lényeg! – vágott rá a miniszterelnök kabinetfőnöke. – Ha a sajtóban arról szólnak a hírek, hogy a Mi Hazánk és a Tisza egymást fenyegeti bilinccsel, minket senki sem kérdez a Btk-módosításokról.
– Kipróbáltuk ezt már a Jobbikkal is, Antal – emlékeztetett Orbán Viktor. – Aztán a végén nekem kellett elmagyaráznom Kötcsén, hogy miért van minden második falu szélén fekete inges járőr.
– De most más a helyzet – szögezte le Rogán. – Laci nem a faluszélen járőrözik, hanem a bizottsági termekben. És hozta magával a saját dossziéját Tóniról, Barbaráról és Ádámról.
– Na, állj csak meg! – meredt rá Orbán. – Mi van abban a dossziéban?
– Semmi olyan, amit egy rendes parlamenti szakértő ne tudna fél óra alatt megmagyarázni – felelte hűvösen a miniszterelnök-helyettes, miközben a kezében lévő telefont nyomogatta.
– kivéve, ha a folyosón hirtelen feltűnik a főhős egy pár valódi acélbilinccsel – tette hozzá Anikó halk, de határozott hangon.

