Az amerikai hírszerzés egyik tisztviselője elmondta a The New York Timesnak, hogy az Iszkander–M nevű, rövid távú (értsd: „csak” négy-ötszáz kilométeres lőtávolságú) ballisztikus rakétákkal együtt az oroszok egy furcsa, eddig számukra is teljesen ismeretlen minirakétát vetettek be a háborúban.

Ezek a rakéták képesek megtéveszteni a légvédelmet.

Az Iszkanderekhez ugyanis olyan, körülbelül harminc centis, rakétaszerű csalikat csatolnak, mint amilyen az alábbi képen is látható:

A kisebb rakéták akkor válnak le az Iszkanderrről, amikor érzékelik, hogy az ellenséges elhárítórakéták célba veszik. A csalik olyan elektronikus berendezéssel rendelkeznek, amely megzavarja a légvédelmi eszközök rádiójelét, közben pedig jelentős mennyiségű hőt bocsátanak ki, hogy magukra vonják az elhárítórakétákat. A The New York Times szerint elképzelhető, hogy ezen csalik zavarják meg az ukrán légvédelmet annyira, hogy nem tudják elhárítani az újabb és újabb orosz rakétacsapásokat.

A The New York Times szerint elképzelhető, hogy ezen csalik zavarják meg az ukrán légvédelmet annyira, hogy nem tudják elhárítani az újabb és újabb orosz rakétacsapásokat.

A csalirakétákat először február végén szúrták ki a szakértők a közösségi médiában terjedő fotókon. Méretük és alakjuk miatt sokan azt hitték, hogy valamilyen kazettás robbanóanyagnak a kisebb bombái lehetnek (ezeket már szintén bevetették néhányszor az oroszok).

„Az utóbbi tíz-tizenöt évben senkinek sem volt lehetősége arra, hogy lássa ezeket” – mondta a csalikról Richard Stevens, a brit hadsereg robbanóanyagokkal foglalkozó szakértője, utalva arra, hogy az Iszkander–M rakétákat a háború előtt viszonylag ritkán vetették be éles harci helyzetben.