Közvetlen házelnöki irányítás és hiányzó nyomozati jogkör
Ahogy arról korábban beszámoltunk, az Országgyűlési Őrség szervezeti önállóságának megszüntetése és feladatköreinek átszervezése kapcsán nemrég komoly politikai döntés született. Az Országgyűlési Őrség jogállása merőben eltér a többi hazai rendvédelmi szervétől. Míg a rendőrséget és a katasztrófavédelmet a kormány és a belügyminiszter felügyeli, a házi őrség kizárólag az Országgyűlés elnökének van alárendelve. A parancsnok kinevezését és felmentését a házelnök gyakorolja, és a testület működési szabályait is elnöki rendelkezések formájában határozzák meg.
A fegyveres testület hatásköre kiterjed az Országház és a kapcsolódó épületek objektumvédelmére, a beléptetésre, a tűzvédelemre, valamint a házelnök személyi védelmére hivatali és magánprogramjain egyaránt. Ugyanakkor fontos jogi korlát, hogy az őrség nem rendelkezik nyomozó hatósági jogkörrel: ha bűncselekmény gyanúja merül fel a falakon belül, a nyomozást a hatáskörrel rendelkező általános szervek folytatják le.
Ez a kettősség garantálja, hogy a szervezet ne alakulhasson klasszikus politikai rendőrséggé, hanem kizárólag passzív biztonsági és rendvédelmi funkciókat lásson el. A házelnöki utasítások végrehajtása során mégis gyakran merül fel a kérdés, milyen kényszerítő eszközökhöz folyamodhatnak magukkal a népképviselőkkel szemben. Bár a mentelmi jog erős védelmet nyújt a képviselőknek, az Országház falai között van egy olyan kivételes helyzet, amikor a levezető elnök közvetlen parancsára fegyveresek avatkozhatnak közbe.
