Az 1912-es merénylet és a Képviselőházi Őrség öröksége
A parlament önálló őrsége nem modern kori találmány, gyökerei a dualizmus időszakának legsúlyosabb belpolitikai válságáig nyúlnak vissza. Az 1910-es évek elején az ellenzéki obstrukció miatt a parlamenti munka szinte teljesen megbénult. A feszültség 1912 júniusában érte el a tetőpontját, amikor Tisza István házelnök a házszabály szigorú alkalmazásával törte le a tiltakozásokat, sőt a rendőrséget hívta be a rendbontó képviselők kivezetésére.
Néhány nappal később egy ellenzéki képviselő, Kovács Gyula fegyverrel jutott be az ülésterembe, és három lövést adott le a házelnökre, mielőtt önmaga ellen fordította volna a fegyvert. A csodával határos módon sértetlenül maradt Tisza az eset után haladéktalanul kezdeményezte a Képviselőházi Őrség felállítását. A cél már akkor az volt, hogy a kormány alá rendelt rendőrség helyett egy független, kizárólag a házelnöknek engedelmeskedő belső testület tartsa fenn a rendet.
Ezt a történelmi hagyományt élesztette újjá a jogalkotó évtizedekkel később, amikor a 2012. évi XXXVI. törvény alapján 2013-ban hivatalosan is megalakult a mai testület. A szervezet formálisan visszakapta a dualizmus kori előd jellegzetes feladatköreit és szimbólumait, megteremtve a törvényhozás modern biztonsági bázisát. Az újjáalakított testület felállítása mögött azonban egy szokatlan jogi formula állt: a belügyminiszter felügyelete helyett a közvetlen házelnöki irányítás vált a működés sarokkövévé.
