Úgy 50 ember nyár közepén a világ legbarátságosabb Kalickájában. A kinti 30 fok bent legalább 40-nek érződik. Mégis tele a hely, a közönség kíváncsi. Július 12-én este a Kalicka Bisztróban mutatták be a Csillagszálló legújabb számát, melynek borítóján a Balaton alakú hekk hirdeti, hogy a lap tematikáját ezúttal a víz adja.

A tematika kezdetben a Balaton volt, de Pálfi Anna szerint – és aki beleolvas a lapba, láthatja, – egyáltalán nem baj, hogy kicsit lazult a kijelölt téma, és Balaton helyett maga a víz lett a fő irányvonal. Az új téma új borítóképért kiáltott, amit Karikó Szabolcs orvosolt. Az elmaradhatatlan balatoni kellék, a büfés papírtányér és a rajta fekvő hekk nagyon kifejező megoldás lett: nagyon minimalista, nagyon balatoni, nagyon vízparti.

A Csillagszálló kulturális utcalap az Oltalom Karitatív Egyesület gondozásában jelenik meg negyedévente. A lap létrehozóinak célkitűzése az volt, hogy az újságot terjesztő hajléktalan emberek szociális munkások kíséretében árusítsák a lapot, akik segítenek a terjesztőknek kapcsolatot teremteni a vevőkkel.

A hagyományos utcai terjesztéssel járó alá-fölérendeltségi viszony így kicsit módosul, és adományozóból vevővé válhat az utca embere, aki 360 forintért tényleg valami értéket kap cserébe 70-80 oldalon.

2011 óta az újság közterületi árusítása nem engedélyezett: Budapesten most a Dankó utcai Könyvesházban és az Írók Boltjában lehet hozzájutni, több vidéki hajléktalanellátó intézmény is foglalkozik terjesztésével, és egy ideje előfizetővé is válhatnak az érdeklődők. A Csillagszálló elnevezés az éjszakát a szabad ég alatt töltő emberekre utal.

A lap négy nagyobb rovatba rendeződik. A Csillagszem szépirodalmi munkákat tartalmaz (korábbi és kortárs szerzők műveit, valamint kötetajánlókat), a Csillagpor publicisztikai műfajokat közöl, a Csillagtérben szociográfiákat, társadalmi kérdésekkel foglalkozó írásokat találunk: a legújabb számban itt olvashatjuk Kiss Géza interjúját Pozitív, igen. Katasztrofális, különben… címmel.

A Kicsi Csillagban gyerekeknek és szüleiknek szóló irodalom szerepel: a legújabb számban vers, rövidebb próza és egy könyvajánló található.

A Csillagszálló fontosnak tartja, hogy segítsen eljuttatni a kortárs szerzők és képzőművészek munkáit az olvasókhoz. Induló, ismeretlen költők mellett szerzőik között szerepelnek ismert kortárs írók, költők is: mint Dunajcsik Mátyás, Karafiáth Orsolya, Závada Pál, Cserna-Szabó András, Garaczi László. A színes szerzőpalettát kortárs fotó- és képzőművészeti munkák teszik még izgalmasabbá.

Pálfi Anna, a lap főszerkesztője nyitotta meg az estét, szavaiból érződött, hogy a sorok között rengeteg régi ismerős, lelkes olvasó, támogató néz vissza rá. Gyorsan ismertette az este menetét, a felsorolt programpontok tartalmas másfél-két órát ígértek.

Az első felolvasás egy verskollázs volt Debreczeny György előadásában, a szerző a Csillagszálló legújabb számának műveit dolgozta egybe. Egy ilyen vers mindig érdekes: hogyan lehet több verset összegyúrni, valami újat, egyet alkotni a többiből. Ezután a fiatal, kétkötetes költő, Izsó Zita verseit hallhattuk a szerző előadásában.Hegedűs Ágota folytatta a felolvasást, s ezt követően döntött úgy Pálfi Anna, hogy nem tud ellenállni a kísértésnek, és az egész társaságot kivezényelte az udvarra. Jól tette, mert a hőség a zárt helyen kezdett elviselhetetlenné válni. A közönség fogta magát székeikkel, és az udvaron folytatódott a bemutató. Az új helyszín mindenkinek jót tett: a közönség körbe ült, a levegő megmozdult. Még az igen kitartó utcazaj sem tudta megzavarni az eseményt.

Folytatva a fiatal szerzők bemutatását Purosz Leonidasz első kötetére, A városnak meg kell épülnie címűre terelődött a szó. A kötet néhány verse is olvasható a Csillagszálló legújabb számában.

A szintén fiatal költő, Kovács Kristóf versei is szerepelnek a lapban, a szerző versenyt szavalva az utcazajjal fel is olvasott belőlük. A költő nyert.

Bartis Attila egy szövege is megtalálható a Csillagszálló legújabb számában, mely a Magyar Sajtófotó Kiállítás megnyitóján, a Capa Központban hangzott el eredetileg. A szöveg Pálfi Anna szerint inkább olvasható, mint hallgatható. Nehéz témáról szól, nehéz sorsokról. „Otthonra talált a szöveg a lapban, és remélem, bennetek is” – fordult a közönséghez Pálfi Anna.

László Anikó dr. Both Emőkével, a BAGázs Közhasznú Egyesület alapítójával készített interjúja a bagi cigánytelepen végzett munkáról, az ott élők életéről szól, Scipiades Erzsébet pedig egy romániai gyerekkoldussal, Levivel beszélgetett. Az interjúk a Csillagpor rovatban találhatók.

Weiner Sennyey Tibor drámaszerző ezúttal költőként – és környezetvédő versek szerzőjeként – mutatkozott be.

Verse felolvasásába bevonta a közönséget is: a betanított „Jajj, de jó, de jó…” kezdetű sort a verssorok után kellett kántálnia a látogatóknak, és egész magával ragadó kis produkció kerekedett belőle.

Majd egy drámarészletet hallhatott-láthatott a közönség Formanek Csaba előadásában. Weiner Sennyey Tibor drámája az ókori filozófusok világán nagyon okosan viccelődő darab, ami a néha meghökkentő („Még ahhoz is hülye vagy, Platón, hogy hülye legyél!”), néha elgondolkodtató mondataival („teli zsebekkel és üres fejekkel”) képes volt felkelteni a közönség érdeklődését az elhangzottak – Formanek Csaba szavaival élve – „előzményei és utózmányai”, tehát a darab egésze iránt. Az éjszakákat egy hordóban töltő filozófus, Diogenész nevét viselő darab Formanek ígérete szerint valamikor újra látható lesz Budapesten. Aki olvasott, hallott belőle részletet, biztosan várja.

A lapszám fotóit Fancsali László készítette, a képek különleges nézőpontból közelítenek a vízhez, a Balatonhoz.

Pálfi Anna „alapvetően szobrászként” mutatta be Fancsalit – és a lapban is így jelölik –, a művész ezt azonban cáfolta, a kérdésre pedig, hogy akkor milyen művésznek tartja magát elsősorban, derűs vállrándítással felelt. Pálfi megpróbálkozott az „életművész” kifejezéssel, ez ellen már kevesebb volt a kifogás.

Ennél barátságosabb, lazább, színesebb, mozgalmasabb – hát mikor költözik ki egy esemény egész közönsége az udvarra székestül-mikrofonostul? – lapszámbemutatót nehezen tudnék elképzelni, de csak azt tudom mondani, hogy még sok ilyet.