Paczári Viktória: “A kívülről szemlélés tesz empatikussá, az emberek eredendően nem rosszak”

Minden karitatív vagy környezetvédelmi célt szolgáló kezdeményezéssel kapcsolatban: mindegy, hogy divatból vagy elhivatottságból csinálják, segítenek vele. Előbb vagy utóbb elhivatottsággá válik. A SZÖSZ karitatív és szakmai programokat szervez, aminek része az egyetemisták civil érdeklődésének a felkeltése, másrészt együttműködéseket keresnek helyi szociális kezdeményezésekkel. A programjaikban rászoruló gyerekekkel, családsegítéssel, hátrányos helyzetűek támogatásával foglalkoznak. Paczári Viktória, a szervezet elnöke válaszolt kérdéseinkre.

ContextUs: A nagy dolgok gyakran indulnak egy pici szikrával, néhány lelkes ember elhivatottságával. Hogyan pattant ki a szervezet megalapításának az ötlete? 

A SZÖSZ megalakulása jó időben, jó emberek találkozásához vezethető vissza. 2011-ben a Debreceni Egyetem Szociológia és Szociálpolitika Tanszék hallgatóinak körében merült fel az igény egy informális hallgatói közösség létrehozására, akikkel kezdetben csupán a tanszéki élet felpezsdítésére törekedtünk. Mivel tanulmányainkból adódóan mindannyian empatikus, társadalmi problémák iránt nyitott emberek vagyunk, hamar megfogalmazódott a szándék. 2012 decemberében megszerveztük az akkor még nagyon kezdetleges, karácsonyi adománygyűjtő kampányunkat. Azóta számos program, buli, jótékonysági akció van a hátunk mögött. Ahogy egyre komolyabbá vált a csapat karitatív tevékenysége, úgy döntöttünk, hogy hivatalos keretek között folytatjuk a munkát, így váltunk 2015-re egyesületté.

A profilunkat három tengely mentén tudnám meghatározni. Az első és legerősebb vonal az önkéntességen, adományozáson alapuló jótékonykodás; a második a szociális területen, az egyetem keretei között zajló, szakmai ismeretterjesztés; a harmadik pedig a szórakozás, mely tulajdonképpen a segítő akciókba beágyazott jótékonysági bulikat jelenti.

A SZÖSZ rászoruló gyerekeken is segít / Fotó: Paczári Viktória

ContextUs: Nincs friss hír a SZÖSZ háza táján. Mivel foglalkoztok mostanában?

A SZÖSZ előnye egyben a hátránya is: önkéntességen alapuló szervezet vagyunk, nincs állandó, de még időszakosan foglalkoztatott munkatársunk sem. Ez egyrészt előny, mert nem vagyunk projektindikátorok teljesítéséhez kötve, ami szabadságot ad a tevékenységeink kialakítása során.

Hátrányt jelent viszont olyan szempontból, hogy aktivitásunkat jelentősen befolyásolja a tagok aktuális elfoglaltsága.

Az évekkel ezelőtt alakult egyetemista közösség tagjai, időközben dolgozó emberekké váltak, így kevesebb erőforrással, ehhez alkalmazkodva működünk. Soha semmit nem csináltunk kényszerből, csak olyan dolgokkal foglalkozunk és foglalkoztunk, amikben valóban hittünk.

A legutolsó, projektünk decemberben zajlott, ekkor egy karácsonyi akciót szerveztünk a ReFoMix átmeneti otthonaiban élő gyermekek számára, mely során önkéntesek, felajánlók bevonásával, az említett intézményekben élő gyermeknek személyre szóló ajándékot adhattunk. A most futó projektünkkel a gyerekek nyári táborozásának megszervezésén dolgozunk. Áprilisban egy jótékonysági koncerttel próbáltuk megteremteni az ehhez szükséges forrásokat. Ezen az estén fellépett a Páran Zenélnek nevű formáció, az együttes  segítségével vonzottuk be adományozóinkat.

A befolyt összeg, valamint a támogatóink felajánlásai lehetővé tették, hogy a ReFoMixos gyerekeket júliusban kirándulni vihessük.

Jelenleg ennek megszervezésén dolgozunk az átmeneti otthon vezetőjével, Szabóné Fényes Annamáriával, és a fő támogatónkkal – az NI Hungary Kft.-t képviselő – Boda Piroskával karöltve.

ContextUs: “Rengeteg emberben van vágy a segítésre, de ha nem lóg az orra előtt a lehetőség erre, akkor nem mozdul” – nyilatkoztad a Hajdú Online-nak, 2014-ben. Ekkor már két éve ténykedtetek. A SZÖSZ épp az adakozás alkalmát igyekszik megteremteni a rászorulók javára szervezett gyűjtőakciókkal. Hogyan látod most ezt a  problémát? Sikerült valamilyen irányt adnotok?

Egyértelműen igen – bár ez nyilvánvalóan nem egyedül a mi érdemünk. Minden akciónk során azt tapasztaljuk, hogy ha világos a cél, átlátható a folyamat, hatalmas erőket tudunk megmozgatni. Ennek minden évben kiváló példája a Debreceni Egyetem gólyatáboraiban szervezett tanszergyűjtő kampányunk, melynek ötlete az Age of Hope Alapítványtól származik. Évről-évre, töretlenül, több száz gyermek iskolakezdését tudjuk ezzel segíteni, hála a gólyatáborokba érkező fiatal hallgatóknak, akik rendszerint gondosan kiválogatott, gyönyörű füzetekkel, tolltartókkal, iskolatáskákkal segítik a diákokat. Ez csupán egy példa, de bármelyik akciónkat említhetném.

A SZÖSZ rászoruló gyerekeken is segít / Fotó: SZÖSZ hivatalos Facebook-oldala

A ReFoMixos gyerekeknek szóló tábort már negyedik alkalommal szervezzük meg, minden kirándulás során a táborhelyet, az utazást, az élelmiszert (vagy a keretet rá) is felajánlásokból gyűjtjük össze.

A kezdetektől tagja vagyok a SZÖSZ-nek, minden programunkat közelről láttam, és ezért határozottan állítom: mindig, minden kitűzött cél megvalósításához meg lehet találni a megfelelő embereket, kapcsolatokat, amelyekkel segíthetünk ott, ahol szükség van ránk.

ContextUs: Egyetemistaként kezdtétek. A diploma megszerzése után továbbra is hallgatók mozgósítására törekedtek?

Alapvetően igen, de nem kizárólag. Többen az egyetemen vagy az egyetem közelében maradtunk, továbbra is sok szál fűz minket a hallgatókhoz, és ez óriási erőforrást jelent számunkra. Ettől függetlenül persze az akcióink mindenki számára nyitottak, sokszor találkozunk olyan adományozókkal vagy csatlakozó önkéntesekkel, akik valamilyen, teljesen más csatornán keresztül jutottak el hozzánk. Természetesen az ő segítségük is épp olyan értékes, mint az egyetemistáké.

ContextUs: Sok esemény fut a nevetekkel fémjelezve, leginkább karitatív programok. Hogyan néz ki a csapat működése, a belső hierarchia?

A kezdetektől fogva egyenlőségre és demokratikus működésre törekedtünk. Az egyesületi keretekből adódóan vannak tisztségviselőink, de az ilyen jellegű funkciójuk többnyire formális igényeket elégít ki.

A mai napig hangsúlyozzuk minden, hozzánk csatlakozni vágyó önkéntesnek, hogy nyitottak vagyunk minden ötletre, javaslatra, és amit a gyakorlatban is működőképesnek gondolunk, azt támogatjuk.

A nyári táborozás ötlete úgy született meg, hogy megkeresett egy – akkor még – számunkra teljesen idegen fiú, hogy neki vannak kapcsolatai, és ingyen táborhelyet tudnának nekünk biztosítani Biharfélegyházán. Az akkor még homályos ötletnek köszönhetően, idén negyedjére vagyunk a Civil Összefogás Tábor társszervezői. 

SZÖSZ

Mindig nagy örömet jelent Nekünk, ha egy olyan fiatalos, a hátrányos helyzetű gyermekek fejlesztése iránt elkötelezett, lelkes szervezetnek segíthetünk, mint az Igazgyöngy Alapítvány -…

ContextUs: Mint minden szervezet- és cégalapítás során, célokat tűznek ki a vezetők. Gondolom, a SZÖSZ sem kivétel ez alól. Miket sikerült megvalósítanotok, és miket nem? 

A legfőbb célunk az volt, hogy segítsünk. Én úgy gondolom, hogy a fent említett, számunkra igen nagy kihívást jelentő, humánerőforrásbeli probléma ellenére továbbra is képesek vagyunk évi 3-4 nagy, komplex programot megvalósítani. Ezek mögött erős koncepció áll, jól szervezettek és minőségi programok, amikre büszkék vagyunk. Az elmúlt évek alatt sajnos csökkent a számuk, de sokat fejlődtünk a folyamatok menedzselése terén, és egyre magasabb színvonalú akciókat valósítunk meg. Az egyesület alapításakor rengeteg ötletünk volt. Különböző formában, mindig a hátrányos helyzetű emberek helyzetének javítására koncentrálunk.

Ennek csupán egy kis része valósult meg, ami egyébként nem meglepő – ezt a sok elképzelést ennyi idő alatt megvalósítani fizikai képtelenség lett volna.

De benne vannak a tarsolyunkban, és arra várnak, hogy a megfelelő pillanatban előhúzzuk őket. Mivel negatívumokról is kérdeztél: amivel talán a legkevésbé vagyok elégedett, az a SZÖSZ mint iszonyú összetartó csapat bizonyos mértékű szétszóródása. Ez részben elkerülhetetlen volt, hiszen sokan az egyetem elvégzését követően más városokban kerestek munkát, vagy helyben maradtak, de  a munkaidejük, megváltozott családi állapotuk miatt már kevesebb idejük jut az aktív SZÖSZ-ös életre. Mindezt saját bőrömön is tapasztalom. Sajnos a felnőtt élet kihívásai, és az önkénteskedés, nehezen összeegyeztethető és komoly szervezést igényel. Azt hiszem, jelenleg ez a SZÖSZ legnagyobb jövőbeni kihívása.

ContextUs: Egy kerekasztal-beszélgetésen elhangzott, hogy átalakulóban van a diákélet, ehhez kapcsolódó kötelezettség-vállalás. Mennyire nehéz őket bevonni szervezőként? Hogyan mozgósíthatók?

Alapvetően nem egyszerű. Gyakran hallom és néha tapasztalom én is, hogy nem könnyű kimozdítani a fiatalokat saját, megszokott, biztonságos kuckójukból – viszont nem lehetetlen. Szerintem civil aktivitás tekintetében fontos lenne az érdeklődési körökre és a saját, egyéni kompetenciákra és képességekre helyezni a hangsúlyt. Mindenkit más érdekel, és a szervezési folyamat más-más fázisában, feladataiban tud segíteni.

A SZÖSZ rászoruló gyerekeken is segít / SZÖSZ-ből az angyal adománygyűjtés / Fotó: SZÖSZ hivatalos Facebook-oldala

Úgy gondolom, hogy civilként fontos feladatunk a példamutatás. Meg kell mutatnunk, milyen részvételi lehetőségek vannak, milyen társadalmi célok mellett állunk ki, mi miben hiszünk. Így könnyebb választani. Meg kell találni azt, amit a magunknak érezhetünk, és aminek a felvállalására nem kötelességként, hanem hivatásként tekinthetünk.

ContextUs: Pár évvel ezelőtt, egy Gólyatábor keretén belül tanszereket gyűjtöttetek hátrányos helyzetű gyerekek számára. Nem sok helyen láttam hasonlót, és sikeres hadjáratnak bizonyult a beszámolók alapján. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Pázmány Baráti Kör nevű csoportja is felajánlotta segítségét, ők Piliscsabán, Esztergomban és Budapesten gyűjtöttek. Az előző felvetésre ez mégis rácáfol! Mégis egy érzékeny generációval állunk szemben?

Itt jelenik meg az a korábbi gondolat, amiről már beszéltünk. Sokan vannak, akik szívesen segítenek, ha a célt a magukénak érzik. Lehet, hogy viszonylag alacsony azoknak a fiataloknak a száma, akik olyan elhivatottságot éreznek magukban egy-egy probléma iránt, hogy az adott ügy élére álljanak, és vállalják az ezzel járó terheket. De magas azoké, akik egy jól kigondolt akcióhoz örömmel csatlakoznak.

A gólyatábori gyűjtés tipikusan a sok kicsi sokra megy esete. Egyrészt az adományozók látják a jó célt maguk előtt, másrészt hat rájuk a közösség szelleme, az a tudat, hogy egy nagy egész részeként segítenek egy jó ügyet.

Tényleg ennyire nehezünkre esik az adakozás? – Vélemény

Az Astoria és az Uránia között egy régi újságos bódé mellett ül egy bácsi, a tábláján ezt áll: „Én is voltam úgy, te is lehetsz így.” Lesütöm a szemem, és azon tűnődöm: „Mit tehetnék?” Máskor arra gondolok, „ötszáz forint van a pénztárcámban, kenyeret akartam venni.” Versenyre keltem egy kéregetővel, hogy kinek kell jobban?

ContextUs: Fiatalokkal dolgoztok. Mit gondolsz az Y, Z generáció kezdeményezőkészségéről? Egyetértesz a Forbesnak azzal a kijelentésével, hogy a fiataloknak két bajuk van a munkahellyel: a munka meg a hely?

Én azt gondolom, hogy a mai fiatalságra hatalmas teher hárul, amellyel nem egyszerű megbirkózni, és ebben a hibáztatásukkal nem segítjük őket.

Én is tapasztaltam, tapasztalom és hallom másoktól is, hogy a mai fiatalok egyre inkább bezárkóznak, nehéz őket bármivel is kizökkenteni a saját, biztonságos környezetükből, egyre több „indíték” kell.

Ennek a problémának a megoldása véleményem szerint korántsem passzívvá címkézésükben van, hanem az okok feltárásában.

Szerintem manapság a lehetőségek tárháza végtelen, egy sor alternatívát nyújt a felnövő generációknak, emellett viszont bizonytalansággal is jócskán szolgál. A mai fiataloknak meg kell küzdeniük azzal, hogy a lehetőségeik száma – mind munkahely, családi modell, társas élet, szabadidő terén – végtelen, ugyanakkor rájuk nehezednek az idősebb generáció elvárásai, a társadalmi nyomás, a hagyományok terhe.

A Forbes cikke „tipikus generációs csapdáról” ír, amivel teljesen egyetértek – ez szerintem nem jó vagy rossz, hanem egy helyzet, amely adott és meg kell oldani. Valóban tapasztalhatunk irreális elvárásokat a fiatalok munkavállalásának szempontjából, de nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy velük együtt a munkaerő-piac is változik. A kérdés az, hogy ebben az esetben ki fog kihez alkalmazkodni.

Paczári Viktória, a SZÖSZ Suit up! eseményén / Fotó: A szervezet hivatalos Facebook-oldala

ContextUs: Az a személyes tapasztalatom, hogy a fiatalabb generációból is egyre többen élnek az adományozás lehetőségével. Van, aki büszke arra, hogy adományboltból vásárol. Szerinted van ennek köze a divathoz, vagy beszélhetünk elhivatottságról, jövőbetekintésről?

Azt veszem észre a saját környezetemben, hogy egyre inkább központi kérdéssé válik a fenntarthatóság, egyre több aspektusból kezdenek vele foglalkozni az emberek. Biztosan van az adományboltnak egy divatos oldala, de szerintem a fő cél és az általa hordozott üzenet megértése nélkül nem válhatna divatossá.

Azt gondolom, mindegy, hogy divatból vagy elhivatottságból kezdenek el foglalkozni az emberek a karitatív vagy környezetvédelmi célt szolgáló kezdeményezés keretén belül, ha ezzel segítenek. Előbb vagy utóbb úgyis tudatosul az, hogy valójában milyen fontos társadalmi ügy részeseivé válnak, és könnyen elhivatottsággá válik.

ContextUs:A “vedd_magadra” fotósorozat azért készült, hogy népszerűsítsék a nonprofit szervezeteket, és a személyi jövedelemadó-bevallás idején mozgósítsák az adományozókat. A kampányban több ismertebb civil szervezet is részt vett, a Magyar Hospice Alapítvány, a Hajtás Pajtás, a NANE és a TASZ is. Van olyan projektetek készülőben, amivel még jobban felhívhatjátok magatokra a figyelmet?

Pontosan tudjuk, hogy a SZÖSZ nagyközönség előtti, láthatóbbá tétele alapvető fontosságú a jótékonysági akciók szempontjából is, ezért programjaink során igyekszünk hangsúlyozni és megmutatni, hogy valójában milyen szervezet van az adott akció mögött. Kétségtelen, hogy a jelenleginél több erőforrást is fordíthatnánk a marketingre, ez a jövő egyik nagy kihívása számunkra.

Facebook

No Description

ContextUs: Végzettségedből adódóan – szociológusként – másképpen látod a mindennapok problémáit, és főleg azt, hogy hogyan lehet ezeket megoldani. Mi a legnagyobb motivációs erő, mi mozgat téged?

Van egy mottóm, ami tulajdonképpen egy szemléletet közvetít, és amivel mindent, amit a DE Szociológia Tanszéke és az önkéntesség adott nekem, ki tudok fejezni: „Comprendre c’est tout pardonner”, vagyis „megérteni, hogy mindent megbocsáthass”. 

Ez egyébként egy Kosztolányi-vers címe, és arra utal, hogy minden társadalmi problémát, célszerű objektíven szemlélni.

Ez a „kívülről szemlélés” tesz empatikussá, és segít abban, hogy ítélkezés helyett igyekezzek szem előtt tartani, hogy mindennek oka van, és az emberek eredendően nem rosszak.

Úgy gondolom, minél többen kezdik a társadalom problémáinak forrását és okait keresni, annál élhetőbbé válik ez a világ.

Paczária Viktória az adományok hegyében / Fotó: A SZÖSZ hivatalos Facebook-oldala

ContextUs: Már hat éve működik a szervezet. Ez elég idő ahhoz, hogy megtapasztalj jót, rosszat. Milyen tanácsot adnál egy elhivatott, lelkes csapatnak, ha szerveződni szeretnének, egyesületet indítani? Mi a három legfontosabb dolog, amire érdemes odafigyelniük?

Az első és legfontosabb tanácsom, hogy ne féljünk olyan ügybe időt és energiát fektetni, amiről hisszük, hogy jó! Rengeteg kihívással és nehézséggel jár egyesületet indítani, de erre eszközként kell tekinteni, és szem előtt kell tartani a célt.

Nekünk a SZÖSZ adott olyan pillanatokat, amiket, azt hiszem, soha nem fogunk elfelejteni. Ha nem kezdtük volna el és vállaltuk volna az ezzel járó felelősséget, soha nem élhettünk volna át. A második fontos instrukciónak a közös célok alapos kidolgozását gondolom, hiszen ezek azok a pontok, amik a támaszt jelenthetnek a nehezebb időkben. Harmadikként pedig a csapat kohéziójának folyamatos erősítését és gondozását említeném.

ContextUs: Ti hogyan tartjátok össze a csapatot, a csapat kohézióját?

A SZÖSZ működésének kezdeti szakaszában próbáltunk rájönni arra, honnan a lendület, mi tartja össze a csapatot. A beszélgetések során az önkéntesek szinte kivétel nélkül a „valahová tartozást” említették. Egy egyesület nem csak munkát ad az önkénteseknek, hanem új szemléletet, gyakorlatot, tapasztalatot, ami kétségtelenül megér minden belefektetett energiát.

CV

Debreceni Egyetem Szociológia és Szociálpolitika Tanszékének hallgatói létrehoztak 2012-ben egy karitatív szervezetet, ami azóta egyesületté alakult. Céljuk teljesen profánul a társadalom jobbá tétele, a körülöttük élő emberek életének megszépítése. Paczári Viktória 2012 januárjában csatlakozott a SZÖSZ-höz, akkor még az informális keretek közé. Jelenleg a szervezet elnöke. Magát a SZÖSZ-t a tanszéki programok hiánya, és az ezekre való igény hívta életre, emellé sejlett fel a karitatív vonal, eleinte szimpla adománygyűjtő programok szervezésével. A SZÖSZ mérföldkövei: 2012- informális csapat megalakulása, szintén ez évben az első adománygyűjtő akció, majd 2014-ben egyesületté alakultak. Legfontosabb eredményeik: 3 tanszergyűjtő kampány (az első 2015-ben; körülbelül 400 gyereknek tanévkezdő csomag/év); 2015-ben az első Civil Összefogás Tábor a ReFoMixes gyerek számára. Emellett számos farsangi bulit, szaknapokat, gyermeknapi rendezvényeket, kirándulásokat, valamint Ki Mit Tud? programot fogyatékkal élőknek. Jelenleg a ReFoMix szervezettel a nyári tábor megszervezésén dolgoznak.

Kezdőlap > Uncategorized > Paczári Viktória: “A kívülről szemlélés tesz empatikussá, az emberek eredendően nem rosszak”
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: email

A szerk. ajánlása

A hónap legnépszerűbb cikkei

Top sztorik a rovatból