A nácik letartóztatták, kameráját elvették, de megmutatja a hidegháború rejtelmeit

Először látható Magyarországon Philip Pocock világhírű kanadai fotóművésznek a hidegháború idején, a berlini fal két oldalán készült fotóiból álló válogatás, amelyet Faliszony (Mauerkrankheit) címmel csütörtöktől mutatnak be Budapesten az INDA Galériában.

Philip Pocock szociofotói festői színhatásokat lehetővé tevő, különleges technológiával készültek Berlinről a fal két oldalán, 1982-ben. A Berlinben élő kanadai művész több mint 2000 fotót készített, ezekből válogat az INDA Galéria kiállítása, amely január 31-ig látogatható.

Mint írják, a sorozat és egyben a kiállítás címe a Faliszony (Mauerkrankheit) a német pszichológiatörténetben külön helyet foglal el. Egy, a depresszióra hasonlító tünetegyüttest jelöl, amit a berlini fal felállítása okozott.  

Inda Philip Pocock Unter Den Linden East Berlin 1982 1
Philip Pocock – Unter Den Linden East Berlin

Pocock rendkívüli érzékenységgel ábrázolta a körülötte lévő világot, a korabeli Berlin kulturális undergroundját, a punkokat, a lakásfoglalókat, az úgynevezett városi indiánokat, művészeket, zenészeket, hétköznapi lakókat, a házfalakat, falfirkákat.

Kotti Punks West Berlin F 50.8X40.64 1982 Silver Dye Destruction Print Cibachrome Nagy Crop 1
Philip Pocock Punkjai / Fotó: Filmtekercs

Képei között olyan egyéb különlegességek is láthatók, mint a Werner Herzog Kaspar Hauser című filmjének főszerepét alakító Bruno Schleinstein portréja.

A berlini sorozaton belül is külön csoportot képviselnek az úgynevezett kettős vagy többes expozíciók és nagyítások, az olyan képek, amelyeken egy filmkockára kétszer fotózott a szerző, illetve egy fotópapírra két, vagy több felvételt nagyított. A kettős exponálások alapja a berlini sorozatban nem a technikai kísérletezés volt. Pocockot a Stazi munka közben letartóztatta, kameráját és filmjeit elvették, és amikor a tekercseket visszakapta, az egyik, csodával határos módon épen maradt alapanyagot véletlenül visszatette a gépébe.

A Hidegháború egy rakás díjat bezsebelhet az Európai Filmdíjak gáláján

A fekete-fehérben forgatott Hidegháború az 1950-es és ’60-as években a vasfüggöny két oldalán játszódó szenvedélyes szerelmi történet, amely a legutóbbi cannes-i filmfesztiválon elnyerte a legjobb rendezés díját, Lengyelország pedig ezt az alkotást nevezte a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díjra.

Így fényképezett egymásra két jelenetet egy kockában. A véletlen a megosztott város pszichózisát és szürrealitását tökéletesen szemléltető technikát nyitott meg előtte, amelyet később szándékosan is használt.

Philip Pocock 1954-ben Ottawában született, eredetileg a kor vezető filmes akadémiáján, a New York Universityn többek közt Jim Jarmusch-sal és Spike Lee-vel egy időben filmezést tanult. Pocock életműve a fotográfiától a videón, performanszokon, installációkon, a hálózati médiaművészeten át a kollaboratív és részvételen alapuló művészetig terjed. Pocock művészetére két magyar származású fotóművész, André Kertész és Cornell Capa is nagy hatással volt. 

Philip Pocock Fotográfus / Fotó: Vimeo

Munkásságának egy másik fontos magyar vonatkozása, hogy az egyik, általa nagy sikerrel használt technika, az úgynevezett színroncsolás feltalálása a magyar Gáspár Béla nevéhez fűződik. Jelentős hatással volt a művészre Moholy-Nagy László munkássága és Kepes György fénnyel kapcsolatos projektjei. Sokat merített a két magyar származású alkotó tanítással kapcsolatos elméleteiből is. Pocock az 1970-es évek vége óta maga is tanít. 

150 év lenyomata egy hiánypótló könyvben: A magyar fotográfia 1840-től a rendszerváltásig

Robert Capa, André Kertész, Brassai és Munkácsi Márton nevei valószínűleg mindannyiunk számára ismertek. Híres, sőt világhíres magyar, illetve magyar származású fotósok voltak. Hatással voltak nem csak kortársaikra, de a későbbi generációkat is inspirálták. Rodney Smith például nagy tisztelettel emlékezett meg Kertészről a legnagyobb fotóművészek között említve őt, akinek “a kompozicionális érzéke kifogástalan volt.”

Philip Pocock munkáit már bemutatták a világ legrangosabb kiállítóhelyein – egyebek mellett a Velencei Biennálén, a berlini Transmedialén, a New York-i Whitney Museum of American Artban, a kölni Ludwig Museumban, a Karlsruhei ZKM-ben, a szöuli Nam June Paik Art Centerben, a helsinki Kiasmában, a brüsszeli Palais des Beaux-Arts-ban, az amszterdami Stedelijk Museumban, a Berlinische Galeriéban, az Art Gallery of Ontarióban és az Art Baselen, illetve az Art Cologne-on – írták a tájékoztatóban.

Ez is érdekelhet

Top sztorik a rovatból