Françoise Gilot Picasso egyik múzsája, szerelme volt, és két gyermekének édesanyja. Maga is festő, író. A rajzaiból készült három részes kiadást a Taschen jelenteti meg. A képeket a most 96 éves alkotó ’70-es évekbeli utazásai ihlették.
Françoise Gilot szándékosan hiányos vízfesték rajzait gyakran kísérik szövegek. Az alkotásokat a művész második férjével 1974 és 1981 között tett, velencei, indiai és szenegáli utazási inspirálták.
A velencei útikönyv a város kanyargó csatornáit és a palotákat örökíti meg, és külön figyelmet szentel a reneszánsz művészeti alkotásokra, reprodukálva Veronese, Tiziano és Tintoretto műveit.
A másik két rajzkönyv pedig az adott helyek női alakjaiból nyer ihletet. “A táj mindig ott van, de az emberek nem” – mondta Gilot a New York Times-nak.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””] Naplónak is lehet nevezni. Amit rajzolok, annak jelentése van, a fejemben, azt jegyzem le, amit érzek és nem azt, ami van [/perfectpullquote]
– tette hozzá Françoise Gilot.
Indiában főként fekete és fehér színeket használt, hogy megragadja a városok utcáinak kaotikusságát. Képein megjelennek a dolgozó nők is, hagyományos szárit viselve és nehéz terheket cipelve.
Szenegálban ellenben vibráló színeket alkalmazott, hogy megmutassa a Dakar közeli falvakat és a burjánzó növényzetet, amely természetes háttérként szolgál.
Az úti rajzkönyveket, a művésszel készült interjúval együtt, ezen a linken lehet megvásárolni.
