Promóció
- Advertisement -

Françoise Gilot szándékosan hiányos vízfesték rajzait gyakran kísérik szövegek. Az alkotásokat a művész második férjével 1974 és 1981 között tett, velencei, indiai és szenegáli utazási inspirálták.

A velencei útikönyv a város kanyargó csatornáit és a palotákat örökíti meg, és külön figyelmet szentel a reneszánsz művészeti alkotásokra, reprodukálva Veronese, Tiziano és Tintoretto műveit.

Françoise Gilot művei a Taschen kiadónál jelennek meg / Fotó: Deskgram

A másik két rajzkönyv pedig az adott helyek női alakjaiból nyer ihletet. “A táj mindig ott van, de az emberek nem” – mondta Gilot a New York Times-nak.

Naplónak is lehet nevezni. Amit rajzolok, annak jelentése van, a fejemben, azt jegyzem le, amit érzek és nem azt, ami van  

– tette hozzá Françoise Gilot.

Indiában főként fekete és fehér színeket használt, hogy megragadja a városok utcáinak kaotikusságát. Képein megjelennek a dolgozó nők is, hagyományos szárit viselve és nehéz terheket cipelve.

Françoise Gilot szenegáli rajza / Fotó: Taschen

Szenegálban ellenben vibráló színeket alkalmazott, hogy megmutassa a Dakar közeli falvakat és a burjánzó növényzetet, amely természetes háttérként szolgál.

Az úti rajzkönyveket, a művésszel készült interjúval együtt, ezen a linken lehet megvásárolni.